Negyedszázad a hajdúvárosban

A gyülekezet tagjai maguk hívták el előző szolgálati helyéről, Kispaládról. Az elmúlt negyed század alatt sok minden változott a városban. Parókia és csodálatos imaterem épült, megújult a templom. Az önkormányzat és a hívek segítségével mindig gyarapodott az egyház. Ezek mind nagy örömforrások az egyházi vezető számára.

A legnagyobb veszteség, hogy az akkori hívek közel fele már a temetőben pihen. Ezt az advent első vasárnapján tartott prédikációban is kihangsúlyozta a nagytiszteletű lelkész, aki egy ideig a Tiszántúli Egyházkerület esperese is volt.
"A két fiam és a lányom is vámospércsi párt választott magának, az unokák a szemünk fényei. Feleségem és lányom is lelkész lett, a két fiú más pályát választott magának. Nagy ünnepekkor megtelik a templom, hazajönnek az elszármazottak is. Dicsőség, hogy őrizzük a hitet, a hajdú ősök örökét. Az elmenők helyére jönnek újak, mások. A lényeg, hogy megmaradjon a gyülekezet.Nagyon jó a kapcsolat más felekezettekkel is, „átjáró” hívek is vannak, s ökumenikus alkalmakat is szerveznek."

Az egyházi munka mellett a társadalmi és közéletből is aktívan kiveszi a részét az egész család. Partner a kulturális rendezvények szervezében és lebonyolításában egyaránt. Hamarosan Kodály Zoltán születésnapjának évfordulóján a művelődési házzal közös ünneplést tartanak. A vámospércsiek nevében sok – sok boldog évet kívánunk a református gyülekezet élén, amelyet erőben,egészségben töltsön el családjával együtt.

-Vrancsik Éva-