Bejglit mindenkinek, karácsonyra!

Rácponty, töltött káposzta, halászlé, túrós csusza, sült pulyka, csokitorta. Ahány ház, annyi szokás, de egy biztos: szenteste a háziasszony az év legjobb fogásait igykszik a család asztalára feltálalni, a tuti kedvenceket, ami után biztosan megnyalja mindenki az összes ujját, plusz a tányért... 24-én délelőtt nem csak a boltokban, de a piacokon is kumuláldóni fog az őrület; a GPS-t megvehettük volna novemberben, a csirkét és a zöldséget mégsem lehet előre.

Ünneprontók persze mindig vannak, most éppen valamelyik élelmiszer-biztonsági főmufti figyelmeztet rá, hogy a szent karácsonyi mákos bejglibe szennyeződés kerülhet! Szerintem a mák az sok kis fekete pont, és ebben feltűnő minden, ami nem fekete és nem pontszerű... Épeszű háziasszony bizonyára hétköznap sem tekercseli bele a puha tésztába, vastag rétegben, cukorral keverve (nyam) azt, ami láthatóan nem odavaló.

Ja igen, a gubóban meg ópiátszármazékok maradhatnak, szintén veszedelem. Az igaz, hogy fél Afganisztán máktermesztésből él és nem az édeszájúak kedvéért nevelgetik a növénykéket, de hahó, itt most a mi régi jó konyhakerti kedvencünkről van szó! Nagyanyám mesélte, hogy anno előfordult a faluban, hogy némely asszony mákgubóból főzött italt adott csemetéjének, csakhogy az jobban aludjon. Egyszer némi túladagolás történt, a pulya két napig szunyókált, aztán felébredt és kutya baja sem volt – józan paraszti ésszel és tapasztalattal használva nem fognak a természet szolgálatunkra rendelt produktumai ellenünk fordulni! Elő hát a recepteket, süssünk mindent, ami mák-kal kezdődik, úgymint guba, bejgli, rétes és laska!

És karácsony előtt jövet-menet gondoljunk azokra is, akiknek semmi se jut az asztalra, egy kis segítségünkkel-adományunkkal talán ők is finomat ehetnek...