Télen sem volt akkora fagy, mint márciusban

Márciusban már több ízben is bekövetkezett fagyokkal járó hidegbetörés, mely meg-megszakította a dinamikus felmelegedés folyamatát. Ezek legerősebbikét azonban sajnos épp a korai csonthéjas gyümölcsök virágzásának idejére tartogatta időjárásunk. A fordulat a legutolsó enyhe periódus után, március 29-e tájékán érkezett, amikor anticiklon peremén rendkívül száraz és hideg, sarkvidéki-, illetve kontinentális eredetű légtömeg árasztotta el térségünket. A lehűlés erejére jellemző volt, hogy még a hideg levegő nyugalomba jutása, a – az egyébként erős, olykor viharos – szél leállása előtt is előfordult fagy, a hét hátra lévő részében pedig már nem csupán a hajnali órákra korlátozódtak a negatív hőmérsékletek, gyakorlatilag egész éjjel fagyott.

Gyorsan hűlt a levegő

A nagy hőmérsékleti gradiens ellenére csapadék csak elszórt, gyenge zápor formájában fordult elő megyénkben, a legtöbb helyen egyáltalán nem volt mérhető mennyiség. A levegő relatív nedvességtartalma így lokálisan sem emelkedett 40-60 százalék fölé, a nappali órákban már-már sivatagi éghajlatot idéző 15-25 százalékos minimumokat mértünk. Ez egyrészt fokozta a párolgás mértékét, a talajok vízvesztését, másrészt előrevetítette a károkozó fagyok bekövetkeztét. A száraz felszín és a száraz levegő amilyen könnyen melegedett a bőséges napsütés hatására, éppen olyan gyorsan is hűlt, amint a besugárzás csökkent. Sokfelé már a kora esti órákban fagypontig süllyedt a hőmérő higanyszála, majd napkelte előtt beállt a jellemzően mínusz 3 – mínusz 5 fok közötti minimum. Míg a nagyobb települések közelében volt esély ennél enyhébb, mínusz 2 – mínusz 4 fokos értékekkel megúszni a hideg periódust, addig az akár 5-6 napos fagyos sorozat a Nyírség egyes, fagyra erősebben hajlamos körzeteiben mínusz 10°C alatti (rekord-) értékeket produkált. Összehasonlításképpen, megyénk nagy részén az elmúlt tél egészében sem fordult elő ennyire alacsony hőmérséklet, ráadásul gyümölcsöseink és egyéb, érzékeny kultúrnövényeink szempontjából nagyon rosszkor érkezett a fagy.

A legnagyobb kár a csonthéjas termésű fajokat, a korai szilvát, őszibarackot, nektarint érte, ezeket a virágzás elején-közepén találta a hideg, ezen kívül a már elvirágzóban lévő kajszi- és mandulafák szenvedtek esetenként totális fagykárt. A későbbi virágzású barackosokban, a meggy- és cseresznye ültetvényekben, valamint a dió és az almatermésűekben enyhébb károk keletkeztek. Az időszak második harmadától légmozgás már nem volt jellemző a fagyok idején, így védekezésre is megvolt a lehetőség, akár takarás, füstölés, fűtés vagy öntözés útján, sok helyen viszont ez sem bizonyult elegendőnek a nagyobb arányú fagykárok elhárításához.

Debreceni Egyetem, AKIT DTTI. Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ

Borítókép: A főtéren álló magnóliák is megfagytak