Civaqua – elérhető közelségben a Tisza vize

A XIX. század második felében szabályozott Tisza miatt számos vízfolyás, vízzel elöntött terület tűnt el a Tisza völgyéből. A talajvízszint is több méterrel csökkent, megszűnt a vízutánpótlása az időszakosan vízjárta területeknek. Ezek a folyamatok Debrecent és környékét is érintették. A hatást még inkább felerősítette az egyenetlen csapadékeloszlás. A vízutánpótlás csökkenését a várost övező erdőségek – benne a Nagyerdő – erősen megsínylették. Romlott a fák egészségi állapota, sok helyen csúcsszáradás észlelhető. Az erdőspusztai tavak részben kiszáradtak. Ezeket a tavakat a felszíni vizek tárolására hozták létre, de sajnos a felszíni vizek elfogytak, utánpótlásra már csak időszakosan, belvizes időszakokban van lehetőség. Nagy esőzések idején ezek a tavak természetesen most is képesek a város környéki földekről összegyűjtött vizet magukban tartani. Állandó vízutánpótlásuk azonban nincs. Az erdők és a tavak száradására, kiszáradására már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek a szakemberek, és 1980-tól kezdték tervezgetni Debrecen környékére a vízutánpótlás lehetőségét. Az 1998-ban megválasztott új városvezetés felkérésére 2000-re készült el a Civaqua névre keresztelt vízutánpótlási program.

Mire a megvalósításra sor kerülhetett volna, a 2002-ben megválasztott új baloldali kormány a Civaquát kivette a támogatott programok közül. Mivel a mostani polgári kormány nem csak beszél a környezetvédelemről, hanem cselekszik is, újra előtérbe került a Civaqua-program. A tervek szerint a vízutánpótlási program kormányzati támogatással két részletben valósul meg.

Tórendszer a város mellett

Kósa Lajos, Debrecen I. számú választókörzetének országgyűlési képviselője elmondta, hogy a Civaqua-program tervezése a végénél tart, majd az engedélyezés következik, utána pedig az első ütem megvalósítására a pályázati kiírás. Ebben nincsenek bonyolult tervezési és kivitelezési feladatok, így az egy-két év alatt elkészülhet. A Tisza vizét Balmazújvárosnál a Keleti-főcsatornából a felszíni vízkivételi mű emeli ki. Első lépésben el kell végezni a felszíni vízkivételi mű gépészeti felújítását, majd ki kell ásni egy csatornát a Keleti-főcsatornától Józsáig, ahol egy kiegyenlítő tározó létrehozása a következő lépés. A csatorna Nagyhátnál jön el, ott északra fordul, a zeleméri templomromtól délre torkollik a kiegyenlítő tározóba. Ez szabályozza majd a Tócóba folyó víz mennyiségét. A vízutánpótlás következtében a Tócó – a térséget tekintve – egy jelentős vízfolyássá válik, kis vízhozamnál is másodpercenként körülbelül 300 liter víz folyik benne. A Tócón duzzasztókkal tavakat alakítanak ki, az állóvizek pedig biztosítják a biológiai sokszínűséget. Kósa Lajos említést tett arról is, hogy egykoron a Tócó olyan bővizű folyócska volt, hogy azon vízimalmok is voltak. A 17. században öt vízimalom működött rajta. A tervek között szerepel egy vízimalom bemutató jelleggel történő visszaépítése is.

A Civaqua-program második üteme szervesen épül az elsőre, hiszen arról szól, hogy a Tiszából a józsai tározóba és azon keresztül a Tócóba vezetett Tisza vizét miként osztják szét az erdőspusztai tavak felé. Kósa Lajos a tájékoztatást azzal folytatta, hogy a második ütemben a Cserei-ágon és a Kondoroson keresztül vezetik el a vizet a város északi, keleti, délkeleti előterében lévő erdőségekbe, a tavakhoz; egyebek mellett a Mézeshegyi-tóhoz és a Fancsikai-tavakhoz. Ez a munka 2025-re befejeződhet. Mindennek következtében olyan jóléti tórendszer alakul ki Debrecen körül, ami a város turisztikai életében is nagyon fontos szerepet tud betölteni. Ezzel együtt a horgászatot, a horgászturisztikát is szolgálja, amely egyre nagyobb részt képvisel a szabadidő eltöltésében. És persze piknikezési, kirándulási, túrázási lehetőségeket is kínál. A víz megérkezése élteti az erdőséget, benne a Nagyerdőt, mindez javítja Debrecen levegőjét, kedvezően befolyásolja a térség mikroklímáját.

Kovács Zsolt

Egy soha véget nem érő munka

Egyik, nemrégiben tartott sajtótájékoztatóján Kósa Lajos azt mondta, hogy Debrecen életében, fejlődésében a Civaqua-program legalább akkora jelentőségű lesz, mint amilyen annak idején a főtér kialakítása volt.

– A Civaqua-program se nem kezdete, se nem vége, hanem egy nagyon fontos állomása Debrecen környezete fejlesztésének. Egy város környezetének ápolása, karbantartása, fejlesztése folyamatos kell legyen. A kertészkedéshez tudom hasonlítani, amiben nincs olyan, hogy azt lehetne mondani, a végére értünk. 1998-ban polgármesterré választottak, utána készült el az új szennyvízkezelési rendszer a Vértesi úton. A rákövetkező nagy környezetvédelmi beruházás a teljes csatornázási rendszer kiépítése volt, ezt követte Debrecen és tágabb környéke új hulladékgazdálkodási rendszerének – benne a szelektív hulladékgyűjtés – megvalósítása. Ez még be sem fejeződött, amikor pályáztunk a 2-es villamosvonal megépítésére, ami nemcsak közlekedési, de nagyon fontos környezetvédelmi beruházás is. A Civaqua bizonyítja az új városvezetés környezetvédelem iránti elkötelezettségét. Összefogva a városvezetés és a parlamenti képviselők továbbra is mindent meg fognak tenni Debrecen és a város környezete védelme érdekében. A Nagyerdő telepítése a legjobb bizonyítéka annak, hogy a cívisek mindig is odafigyeltek városukra, annak környezetére. Ezt a hagyományt kell továbbvinnünk, akkor Debrecen a jövőben is zöld, otthonos, élhető város lesz. Az ország legnagyszerűbb városa.

Szponzorált tartalom