2023.11.21. 07:00
Hiába vizionálják húsz éve a tévézés halálát, még mindig van létjogosultsága – a debreceni szakembert kérdeztük a trendekről
A figyelemért vívott versenyben ma már a tévé nem tud annyi embert lekötni, mint 20 éve, a nézők pedig már nemcsak tévén fogyasztanak tartalmakat, hanem online is, legfőképpen a fiatalok.
A televízió előtt ülni nyugodt, ellazult, időhöz és helyhez kötött tevékenység
Forrás: Illusztráció / Shutterstock
A televíziózás világnapja – november 21. – alkalmából tett érdeklődésünkre egy friss adatot közölt a hazai tévézési szokásokról Oláh Szabolcs, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője a Haonnal: a Nielsen Közönségmérés szerint hazánkban a 42. héten a teljes lakosság körében (4 év fölöttiek) 8 millió 468 ezer ember nézett tévét legalább egy percig. A 18-59 évesek közt 4 millió 800 ezer, míg a fiataloknál (18-49 év) 3 millió 633 ezer volt ez az adat.
Ezek nagyon nagy számoknak tűnnek, azonban érdemes egy másik mutatót is figyelembe venni. A 42. héten a legnépszerűbb műsor a TV2-n futó Dancing with the Stars volt, ezt a teljes lakosság körében 834 ezren látták, ennek csak mintegy negyede, 211 ezer fő volt 18-49 éves. Még érdekesebb, ha egy húsz évvel ezelőtti adattal hasonlítjuk össze. 2002 november végén a legnézettebb műsor a Való Világ epizódja, a Majka-Lorenzo kiszavazó show volt, ezt 2 millió 348 ezer ember nézte, vagyis két évtized alatt harmadára csökkent a szám
– mondta Oláh Szabolcs.
Hangsúlyozta: a figyelemért vívott versenyben ma már a tévé nem tud annyi embert lekötni, mint 20 éve, a nézők pedig már nemcsak tévén fogyasztanak tartalmakat, hanem online is, legfőképpen a fiatalok. – Ugyanakkor itthon még mindig az átlagos napi tévézés 4 óra, bár nem minden korosztályban és rétegnél; vagyis a tévé ma is fontos része a mindennapjainknak, a szórakozásunknak, hiába vizionálják a halálát húsz éve. Az is látszik, hogy a médiaszolgáltatóknak, hirdetőknek is megéri ez a nézettség, másképp a közszolgálatikon kívül nem lennének csatornák – mutatott rá a tanszékvezető.
Kifejtette: a televízió előtt ülni nyugodt, ellazult, időhöz és helyhez kötött tevékenység. Ha figyelembe vesszük, hogy felgyorsult az életünk és mobillá váltak a tartalomfogyasztási eszközök, akkor nyilván érthető, hogy kevesebb tévét nézünk. Otthonunkon kívül is fogyasztunk tartalmakat, emellett sokan ezt otthon is mobil eszközökön teszik, vagyis nem a tévét kapcsolják be. Ez az elmúlt húsz év trendje, mely a digitalizáció és a világháló térnyerésének a következménye.
Még mindig ez a legolcsóbb
Kitért a tévézés szociológiai vonatkozására is; az ma főként az idősebb és szegényebb társadalmi rétegekre jellemző. – A televízió még mindig a legolcsóbb szórakozás, főleg kábeltévés formában, a szegényebb társadalmi csoportokban kétféle módja van: kábeltévét néznek, illetve a gyereknek még befizetik az internetet. De utóbbinál már nem veszik igénybe az előfizetős, csak az ingyen elérhető tartalmakat – tette hozzá a szakember.
Vagyis a tévé egyszersmind társadalmi, gazdasági kérdés is: egy olcsó, biztosan elérhető, kényelmes, könnyen igénybe vehető időtöltési forma, relaxáltan, ellazultan, különösebb energiabefektetés nélkül végezhető szórakozás
– összegzett. Megjegyezte, szükségünk van időnként erre az ellazult, „bizsergető” állapotra, nem kell megtagadnunk magunktól. Emellett a „hátradőlős” tévézés mellett van egy „előrehajolós” is: így nézzük például a hírműsort, háttérbeszélgetést, vagyis ezekhez az aktív figyelmünkre van szükség. – Ez a kettősség ugyanakkor az online tartalmak fogyasztásánál is megvan – tudatta.
Forrás: Oláh Szabolcs-archív
A televíziózás alternatívája
Érdeklődésünkre a napjainkban terjedő streaming szolgáltatásokról (mint pl. a Netflix) is beszélt Oláh Szabolcs. Mint kifejtette, a televízió egy műsorszóró médiaszolgáltatásként indult, és az alapja ma is műsorszámok műsorrend alapján történő nyújtása. Vagyis ha meg akarunk valamit nézni, akkor kell a tévé előtt ülnünk, amikor azt adják. A lehívható (on-demand – igény szerint) szórakozás már a hagyományos értelemben vett televíziózáson kívül eső forma, amikor egyéni lekérés alapján tekinthetjük meg a műsorszámokat, tulajdonképpen egy műsortárból. Itt vagy egy tévészolgáltató kínál fel egy műsortárat, ahonnan lehívhatjuk, ami minket érdekel, vagy létrejön egy olyan társaság, mint például a Netflix; mely nem is televíziós szolgáltatást nyújt, hanem egy szélessávú hálózaton továbbított, lekérhető tartalomszolgáltatást, a hozzáféréshez pedig a fogyasztónak nincs szüksége hagyományos kábeles előfizetésre. – Ez már nem tévé – hangsúlyozta Oláh Szabolcs.
Ha valaki csak ezt veszi igénybe, leválasztja magát a hagyományos televíziózásról, ez teljesen más tevékenységi forma. Nem érik el őt a reklámok, de a tájékoztató és kulturális műsorok sem
– mutatott rá. Megjegyezte: a streaming szolgáltatás nem továbbélése, hanem alternatívája a televíziózásnak.
– A televízió továbbélése leginkább az lehet, ami elszakad a kötött műsorrendszertől, vagyis amikor nem a műsorszolgáltatással egyidejűleg tévézek, hanem időeltolással. Ez a videómagnókkal már megjelent, az újabb tévékben pedig van videórögzítő funkció. Utóbbit „cathc up”-nak hívják, vagyis akkor veszem fel a fonalat, amikor én akarom. Ez a fajta tévézés azonban 2016-ban az amerikai piacon az összes tévézés 11, a brit piacon a 14 százalékát adta, vagyis egyáltalán nem átütő. Sokkal fontosabb, hogy – mivel nem akarják lehúzni a redőnyt – a televíziók kétféleképpen kísérleteznek azzal, hogy az internet világában elérjék a közönségüket a hagyományos tévézésen túl.
Egyik, miszerint az internetre átviszik a tévés logikát; erre példa a YouTube mai formája, mely tematikus csatornákat kínál, egyre több a reklámmal megszakított műsor, egyre több a kereskedelmi partnere. A másik változat, hogy a tévék az internet adta lehetőségeket veszik igénybe. Például egy kereskedelmi tévé ad egy showműsort, majd a saját online felületén ennek a műsornak a 3-4-5 perces újracsomagolt, legizgalmasabb pillanatait felkínálja számunkra, ingyen vagy fizetéshez kötve
– magyarázta Oláh Szabolcs. Hozzátette, ezt a fajta működést úgy nevezik, hogy a tévés szolgáltatók többképernyős tartalomstratégiát folytatnak.
A Z generáció fogyasztási szokásai
Arról is beszélt a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője, hogy a Z generáció tagjai átlagosan napi 4,8 órát töltenek el internetezéssel. Ezt az időt nem teljesen a tévétől veszik el. – Amikor a neten ingyenes online platformokon videókat néznek, akkor már megelőzik a hagyományos tévézést, mert ezt 57 százalékuk csinálja. A műsorszóró tévécsatornákon keresztül csak generációjuk tagjainak 51 százaléka volt elérhető 2022-ben egy friss felmérés szerint. De már online fizetős streaminghez csak 37 százalékuk kapcsolódik, mert sokan nem engedhetik meg maguknak – mutatott rá Oláh Szabolcs. Megjegyezte: 2021-ben töltött először hosszabb időt online streaming audio-vizuális tartalomfogyasztással világszerte a Z generáció, átlagosan napi 1 óra 28 percet, mint hagyományos tévézéssel, ami 1 óra 27 perc volt. Ebben az évben fordult át ez a trend, majd 2022-ben tovább erősödött, akkor már a Z generáció átlagosan napi 5 perccel nézett több online streaminget, mint tévét (1 óra 34 percet, illetve 1 óra 29 percet).
Ez a trend várhatóan nőni fog, és érdekes módon részben éppen azért, mert a tévék mögött álló médiavállalatok átcsomagolják a tartalmaikat és felkínálják azokat online is. Ugyanakkor a streaming szolgáltatások azért vonzóbbak a fiataloknak, mert tartalmilag jóval színesebbek, sokrétűbbek. Hozzá kell mindehhez tenni, hogy amikor arról beszélünk, a fiatalok online videókat töltenek le, az többnyire short (rövid) formátumot jelent, nem filmet vagy sorozatot. Emellett szórakoztató tartalmakat néznek online, aztán filmeket, ezután következik csak náluk fontossági sorrendben a televízió
– tudatta Oláh Szabolcs. – Más megközelítésben az otthoni tartalomfogyasztásukra jellemző, hogy elsősorban a YouTube, vagy más videómegosztó csatorna ingyenes változatát nézik, ezt a fizetős videó-streaming letöltés követi, végül hagyományos tévét néznek – összegzett.
