Tervekből nincs hiány 2021-ben sem

A tavalyi év történéseit talán soha nem fogjuk elfelejteni, de sajnos nem a szép emlékek miatt, amit egy-egy utazáson szereztünk. A vírus sok mindent felülírt, lezárták a határokat, az év végére már az otthonunkat sem hagyhattuk el este 20 óra után, de vajon egy világutazó jövőbeli terveit az elmúlt időszakban történtek mennyire befolyásolják? Daróczi Szilárd, a debreceni származású fiatalember már megannyi helyen járt a világban, imád új kultúrákat, közeget megismerni, így nem is kérdés számára, hogy idén mivel szeretné tölteni a szabadidejét.

– Szerencsésnek érzem magam, mert a tavalyi utazásaimat az éve első pár hónapjára terveztem, így azok nem maradtak el. Egyértelműen többet szeretnék utazni, mint eddig, hiszen, sosem tudhatjuk mikor lesz hasonló helyzet a közeljövőben. Minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy utazhassak. Az elmúlt hónapok bezártsága ráébresztett arra, hogy mennyire fontos az utazás, élményszerzés a mentális egészség szempontjából is – mondta elöljáróban a Naplónak.

Folyamatos fejlődés

Minden rosszban van valami jó – mondja a közmondás. A mostani helyzetben bizonyára sokan felteszik a kérdést: miben befolyásolta, illetve mit hozott az életünkbe a koronavírus-járvány? – ezt a kérdést a világjárónak is feltettük, aki nem csak negatívumokat fogalmazott meg. – Az utazás esélyét sajnos elvette az elmúlt év, illetve az utazás során létrejövő barátságok lehetőségét, az élményeket, a várakozást, viszont sok mindent adott is. Önismeretben, kitartásban rengeteget fejlődtem. Megtanultam elfogadni azokat a helyzeteket, amikre nincs ráhatásom, és amiket nem tudok befolyásolni. Sokkal könnyebben megemésztettem, amikor sorra maradtak el az utazásaim. Úgy gondolom ezt az időszakot maximálisan kihasználtam arra, hogy befelé figyeljek. És most még inkább úgy érzem, hogy egy hatalmas ajándék az utazás, úgy gondolom sokkal jobban értékeljük majd a kisebb-nagyobb kirándulásokat, a vírus utáni időszakban, hiszen ki vagyunk éhezve az ingerekre, élményekre, csodálatos helyekre – mondta.

– Évek óta folyamatosan úton vagyok. És ezt az egész helyzetet nagyon nehéz volt megszokni. Az elmúlt év arra tanított, hogyan lehet úgy is utazni, hogy sehová nem megyünk. A belső utazás élményét a vírusnak sem sikerült elvennie. Minden napot meditációval kezdek és zárok, ezáltal napi kétszer utazhatok. Szebbnél szebb helyekre térek vissza a meditáció során, és újraélem az élményeimet. Emellett pedig új helyeket képzelek el, ahová szeretnék eljutni, vizualizálom, és apró részletekig bele élem magam abba, hogy ott vagyok. Ezt a fajta belső utazást korábban nem ismertem. Ez talán a legértékesebb dolog, amit megtanultam az elmúlt évben – osztotta meg.

Tervek, vágyak

A világutazónak megannyi terve van. Már körvonalazódott számára, hogy hol szeretne 2021-ben landolni, és mit is mondjunk, nem aprózta el! – Idén négy nagyobb utat szeretnék. Elsőként Balira tervezek visszamenni, egyrészt pihenni, másrészt munka miatt. Egy Németországban élő nagyobb csoport kért fel, hogy mutassam meg nekik ezt a csodaszép kis szigetet. A másik állomás Japán, ahová nagyon régóta szeretnék eljutni, főleg a gasztronómia és a csodaszép természet miatt. És most úgy alakult, hogy egy közeli barátommal utazom majd, aki rajong Japánért. Az ezt követő nagyobb úti cél Brazília, ahová a legjobb barátommal szeretnénk idén elutazni. Évek óta tervezzük, remélhetőleg most összejön. Év vége környékén pedig szeretnék visszatérni Dominikára, ahol több mint tíz éve voltam már, viszont akkor nem volt lehetőségem felfedezni a szigetet. Azóta viszont egy kedves barátom kiköltözött, és ő többször hívott már például bálnalesre, ami szerintem hatalmas élmény lesz. Remélhetőleg a jelenlegi helyzet hamarosan enyhül és újra utazhatunk – mondta.

– A tavalyi évem csúcspontja az indiai körutam volt, ahová egyedül mentem. Egy vipassana meditációs táborral kezdtem, ahol tíz napot töltöttem bezárva mindenféle inger nélkül, napi tizennégy óra meditációval. Érdekes a sors, hogy ezt a tíznapos bezártságot már a járvány előtt megtapasztalhattam. És úgy gondolom hatalmas előnnyel indítottam, amikor karanténba kellett vonulnom, illetve amikor hetekre, hónapokra leállt az élet és ismét bezártság következett. Az indiai körutam második felét Keralában töltöttem, ami fantasztikus természeti kincseket és kulináris meglepetéseket tartogatott számomra – taglalta.

Merjünk-e idén utazni?

Daróczi Szilárd mindenkinek azt javasolja, hogy használja ki az életet és a szabad perceket. Úgy véli, utazni kell, amíg csak tudunk és van rá lehetőségünk. – Az utazás a legjobb terápia és azt gondolom ez most az elmúlt évet tekintve mindenkire ráfér. Senki ne féljen utazni, mert a szervezetünk azáltal edződik a leginkább, hogy sok helyen megfordulunk, így sok mindennek ki van téve, ennek köszönhetően, pedig sokkal erősebb és ellenállóbb lesz. Túlestem a koronavíruson, aminek örülök, hiszen, most már ismét utazhatok. A szervezetem szerencsére nagyon jól reagált, kevésbé viselt meg, mint egy átlagos nátha – tanácsolta a világutazó.

Fel kell készülni az újratervezésre!

Terveket, álmokat semmisített meg a 2020-as év, azonban Vörös Borisz, az utazások szerelmese tudott pozitívumokat említeni. – Természetesen, mint mindenkinek, nekem is sok számításomat húzta keresztbe a vírushelyzet, például több tervezett utam nem valósult meg idén. Többek között Dél-Korea, Banglades és Pakisztán, ezek lettek volna a nagyobb utak. Bár szerencsére azt is elmondhatom, hogy ezek többnyire olyan utak voltak, amikre még nem volt repülőjegyem, úgyhogy sok pénzt szerencsére nem buktam. Ráadásul ami a pénzt illeti, a munka szempontjából számomra kifejezetten kedvezően alakult a tavalyi év – teljesen online dolgozom, és a megkeresett pénzt ugye idén nem igen tudtam utazásra költeni – árulta el lapunknak. A világutazó számára a tavalyi év egyik legnagyobb tanulsága, hogy egyik napról a másikra hatalmasat tud változni minden – majdnem a Fülöp-szigeteken ragadt, csupán 1-2 napon múlt, hogy minden rendeződjön. A közeljövőben például biztosan körültekintőbben fogja majd az útjait megtervezni.

– A munkám szempontjából a lehető legjobb helyen vagyok most Vietnámban, úgyhogy az idei évben alighanem csak itt, az országon belül lesz majd lehetőségem utazni. Vietnám március óta zárva és meglepne, ha a közeljövőben kinyitnának – ez számomra azt is jelenti, hogy ha kilépnék az országból, akkor egy ideig biztosan nem engednének vissza. Szerencsére Vietnám egy hatalmas ország tele jobbnál jobb helyekkel, szóval nem panaszkodom. Sok ország van a „bakancslistámon”, legnagyobb álmom Óceánia – elsősorban a trópusi úti célokat kedvelem igazán – mondta. – Manapság már eljutottunk arra a pontra, hogy talán nem veszélyesebb egy külföldi út, mint mondjuk naponta munkába vagy éppen boltba járni. Viszont, ha valaki külföldre készül, az számoljon azzal, hogy az egyes szabályok akár egyik napról a másikra is változhatnak, s így nem feltétlenül lesz nyugodt és kényelmes az utazás – javasolta.

Paradicsomi állapot a mikronéziai szigeten

A tavalyi évben az utazók többségének csak az emlékek felelevenítése maradt, mivel egy idő után szinte már sehova nem lehetett utazni. Azonban Vörös Borisz a szerencsések között tudhatja magát, hiszen nem akármilyen emlékképeket tudott felidézni. – Tavaly néhány egészen szép helyre el tudtam jutni, a legszebb emlékem kétségkívül Saipan szigetéhez kötődik. Több szempontból is kiemelkedik: egyrészt, mivel az USA-hoz tartozik, ez lett az ötvenedik ország, ahol eddig megfordultam, másrészt pedig egy igazi felfedezetlen paradicsom – az ilyen, kevésbé ismert, ám mégis gyönyörű úti célok a kedvenceim. Saipan Mikronéziában található, ami végül is Óceánia, úgyhogy ezzel egy régi álmom valósult meg. Arról nem is beszélve, hogy január elején még gondtalan volt az utazás, a legnagyobb gondom talán az volt, hogy melyik étteremben ebédeljek, vagy, hogy milyen sorrendben keressem fel a mesés strandokat – mondta a Naplónak.

Nagy Emese