Örök napsütés az Atlanti-óceán szívében

Sokan választják úti céluknak a Kanári-szigeteket, azt a hét szigetből álló szigetcsoportot, amely éghajlatának köszönhetően vonzza a turistákat. Rengeteg látnivalót, kirándulási lehetőséget rejt a szigetcsoport minden egyes térsége, a végtelen óceánról nem is beszélve, ami lenyűgöző látványt biztosít a kikapcsolódni vágyók számára. Tóth Dóra és vőlegénye, Papp Ferenc mindig is szerettek volna eljutni együtt egy egzotikus helyre, amikor pedig előállt a lehetőség, hogy végre közösen tölthetnek egy hosszabb időintervallumot egy csodás szigeten, akkor azonnal elkezdték a keresgélést. – Amikor nyaralást terveztünk, akkor annyit kértem a páromtól, hogy széles és hosszú homokos partszakaszra menjünk, legyen az tenger vagy óceán, valamint legyen kellemes „forróság”. A vőlegényem szeret mindennek tüzetesen utánanézni, így az internet segítségével jártuk körbe virtuálisan a partot. Ferenc nagy álma volt, hogy egyszer elutazzon egy spanyol régióhoz, korábban Tenerifét ajánlották, aztán ahogyan kutatott megtalálta Gran Canariát, amibe azonnal beleszerettünk – kezdte az élménybeszámolót.

Hatalmas hullámok

A jegyespár tíz teljes napot tölthetett a mesébe illő övezetben, a szállodájuk félórányira volt a repülőtértől, Playa den Inglés városában szálltak meg a fárasztó utazást követően. – Az odaút hozzávetőleg hat órát jelentett, Budapestről indultunk a késő délutáni órákban, majd Gran Canaria repülőterén az ottani idő szerint hajnalban landoltunk. A repülőtéren már szinte senki nem volt az utasok közül, a személyzet viszont nagyon kedves és segítőkész volt, amikor kiértünk a csomagjainkkal és autót foglaltunk. A nyaralás alatt megpróbáltunk minél többet pihenni és élveztük az óceán vizét, hangját, valamint hatalmas hullámait, a perzselő napsugarakat, azonban mindemellett sokat kirándultunk. Mivel itthon is szeretünk túrázni, így próbáltuk úgy megszervezni a kiruccanást, hogy mindenre legyen időnk, azt hiszem sikerült – fűzte hozzá.

Homokdűnék

A fiatal lány számára a végtelen óceán látványa tetszett a leginkább, de persze a hatalmas homokdűnék is elkápráztatták. – A délelőtti órákban az óceán félelmetes hullámokat vetve mossa a partot hosszan benyúlva, majd estére annyira visszahúzódik, hogy 100 métert nyugodtan belehet sétálni a vízhez, hogy elérjük a frissítő vizet. Káprázatosak a végeláthatatlan óriási homokdűnék, melyek messziről is csodálatosak, de amikor ott áll az ember egynek a tetején, rádöbben, hogy ő bizony csak egy porszem az egészben, szinte már hegynek tűntek – mondta.

– Az ételek többségét importálják, persze ami nem hal, mivel annyira kopár a sziget, hogy a kaktuszon kívül más ehető gyümölcs nem igazán terem. Állattartást nem nagyon érzékeltünk, maximum tevéket és lovakat, valamint néhány baromfit láttunk. Ízekben a fűszereik merőben másak, például az oregánó és a hasonló itthon is kapható fűszereik sokkal ízletesebbek. A só náluk nem annyira sós, mint itthon, sokkal több adag kellett belőle, ha valamit meg akartunk sózni.

Az egész település egy hatalmas szórakozás. A látogatók minden napszakban meglelik a kedvükre való programot

– fűzte hozzá.

Dóra úgy véli, hogy nagyon kedvesek a helyi lakosok. Azt vette észre, hogy a magyarokat nagyon kedvelik. Segítőkészek voltak a párral, és amikor megkérdezték, hogy honnan jöttek, még magyarul meg is köszönték a válaszukat. – Mindenkinek ajánlanám a Kanári-szigeteket, aki bírja a hosszú repülőutakat. Egyszer az életben látni kell ezeket a gyönyörű szigetcsoportokat. Még most is, ha visszanézem a képeket, az illatok, a hangulat és az ottani örök napsütés mosolyt csal az arcomra. Számomra az egész egy csoda volt, hogy eljuthattunk, de ami örökre szól és nem biztos, hogy máshol erre lehetőségünk lesz, az a hatalmas homokdűnék és a Palmitos parkban a madarakkal való fotózkodás – mondta végül.

Nagy Emese