Így lett a félelemből valóságos szerelem

Hangtechnikusként dolgozom, mindenki örökké mosolygós, jó hangulatú filmkedvelőként ismer. Azonban gyermekkorom óta van egy másik hobbim is, amiről kevesebben tudnak. Több mint húsz éve gyűjtök olyan egyedeket, amelyek sokak számára nem igazán kedvesek. Körülbelül kilencéves korom óta gyűjtök pókokat, szerintem sokan mások is a fóbiájukból indultak ki e téren. Annak idején magam is féltem az ehhez hasonló állatoktól. Édesapám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor nagyon tartottam a békáktól. A riadalom nagyon elhatalmasodott felettem, ha a házunk előtt volt egy béka, akkor egy kilométeres kerülőutat kellett tenni.

Szüleim ösztönöztek, hogy birkózzam le ezt a fóbiát. Végül megbarátkoztam a gondolattal, és legyűrtem a félelmet.

A továbbiakban először ékszerteknősöket tartottam otthon. Ez még nem is volt gond, de később már egyre nagyobb lett a felhozatal.

Jelenleg van egy vörösfülű ékszerteknősöm (azóta is a legelső háziállatom, körülbelül 20 éves), egy leopárdgekkóm, egy sziámi harcoshalam, valamint öt különálló fajta madárpók, na és persze két kutyusom.

Mindennapok

Tartás szempontjából a teknőst nyáron szabad levegőn „sok napfénnyel”, télen fűtött helyen kell tartani. A pókok és a gekkók méreteikhez megfelelő terráriumot kaptak, a gekkó egy 60 literesben, a pókok pedig méretükhöz képest négyszer akkora terráriumban élnek. Legfőképp tücsköt esznek, kizárólag állatkereskedésből vett eleséget, valamint biztosítani kell nekik megfelelő talajt és fűtőtestet, ha kényesebb faj, akkor páratartalmat. Ha minden kedvező, akkor nagyon sokáig a társunk lehet.

Rengetegen tartanak háziállatot. Valahogy a magamfajta úgy van vele, hogy nem a tengerimalacra, hörcsögre vagy papagájra próbál fókuszálni. Ha valakik (rengetegen vannak így) undorral tekintenek a pókokra, és kérdezem miért, egyből rávágják: sok lábuk van és szőrösek. Akkor mindig azzal vágok vissza, hogy két cica sem undorító, ők is szőrösek, és összevetve nyolc lábuk van.

De persze ezek nem macskák, úgy kell megsimogatni őket, hogy ne érezzék veszélyben magukat. Ha kézben vannak, akkor ne érezzenek huzatot, azt gondolják, talajon vannak. Az a lényeg, hogy véletlen sem szabad érezniük meglepetést, hirtelen mozdulatot, erősebb szellőt.

Ha a megfelelő módon bánunk velük, akkor ők is kiscicaként viselkednek.

Persze soha nem szabad elfelejteni, hogy csak megfelelő tapasztalattal és hozzáértéssel szabad elkezdeni a tartásukat. El kell fogadni, hogy teljesen soha nem fognak hozzászokni az emberhez. Eleségként bármit fogyasztanak, ami a saját testüknél kisebb. Bármit, ami mozog: lehet tücsök, lepke vagy nagyobb fajoknál akár egér is.

Az öt madárpók közül az egyik nagyon veszélyes az emberre: a Pteriochius murinus. Veszélyes a mérge és nagyon kiszámíthatatlan tud lenni.

Van-e kívánságlista?

Kívánságok mindig akadnak, de ezek nem olyan dolgok, amelyek egy sarki boltból beszerezhetők, hanem szükség esetén a fél országot át kell kutatni a kijelölt fajért. Egyik barátom látta, hogy milyen egyedekkel büszkélkedem. Meglátta a pókot, és egy hónapon belül vett is magának egyet. Azóta már skorpiója is van, két madárpók mellett.

Szerintem sokkal több, mint egy egyszerű hobbi. Amikor először elkezdi az ember, és belevág egy ilyen dologba, egyből szenvedély lesz.

Kiss Mihály Dénes