Kitört a bicikli kereke, hátán vitte haza

Földes - A 92 esztendős Bojtor János beszél gyermekkora húsvéti emlékeiről.

– Életem sok eseményére vissza tudok emlékezni, amióta meg nyugdíjas lettem, nap mint nap jegyzem életem történéseit. Egykor a kisdedóvóba pár lépést kellett csak mennem, hiszen szemben volt lakóházunkkal. Kállay László lakóházában, hagyatékából hozták létre. Még szinte új volt, amikor első közös húsvétot tartottak nekünk, gyerekeknek. Így kilencvenkét évesen már csak halványan a festett tojásokra emlékszem. Meg arra, hogy akkoriban még jó idők jártak, langymeleg volt húsvétkor, emlékszem kiscsirkéink és kislibáink is kint napozva legeltek az udvaron. Abban az időben még nem volt divat a locsolkodás. Nagypénteken böjtöltünk. Cibereleves és fánktésztából készült kunkorgó volt az ebéd. Érdekes, hogy e napon szinte minden évben esett az eső. Húsvétvasárnap a családdal templomba mentünk, úrvacsorát vettünk, húsvét másnapján jöttek köszönteni a nagybácsik. De csak tésztát és bort kaptak.

Szép lányokat locsoltak

– Iskoláskoromban már változtak a szokások. A fiúiskola ott volt a templommal szemben, emlékszem, nagypénteken és húsvét vasárnapján is mennünk kellett az istentiszteletre. Állandó helyünk volt a karzaton. Akkor még mindig tele volt a templom. Húsvét másnapján rózsavízzel mentem locsolkodni, de csak a rokonsághoz. Nagyobbacska koromban már másképpen volt. Leventeként Karacs Imi barátommal nemcsak Földesen mentünk locsolkodni. Kerékpáros leventeként az első napi kötelező istentisztelet és úrvacsora-vétel után húsvéthétfőn az ő gazdaképzős lány osztálytársaihoz még Újfaluba is bebicikliztünk. Akkor még elég rosszak voltak az utak. Emlékszem, egyszer Újfaluban, az akkor még fapadlóból készült járda mellé kapott a biciklim és kitört a kereke. Hátamon, gyalogolva hoztam haza Földesre. Igaz, elfáradtam, de megérte, mert szép lányoknál locsolkodtunk. Este ott voltunk a húsvéti bálon. Ezt minden évben, húsvét másnapján megrendezték a helyi szervezetek a kaszinókban. Két népi zenekara is volt akkor a falunak, Kemecsei László bandája a nagyobb gazdáknak a nagykaszinóban, a kisebb gazdáknak a 48-as-ban Jenei Miklós bácsiék játszottak.

Talán a faluban sétáló csendőrök jelenlétének is köszönhető, hogy egyszer sem volt verekedés ezekben a bálokban. Mondták is a fiúk, hogy verekedni inkább Sápra mentek, az ottani bálokba.”

Tojásfestés többféleképpen

– Tisztán emlékszem gyermekkoromból a húsvéti készülődés eseményeire. Édesanyám húsvéti kalácsot sütött, sonkát főzött, tojást festett nővéremékkel. A húsvéti ünnepi asztalra szánt sonkát és húsokat, de még a füstölt sonka főzőlevét is eltették későbbre, savanyú krumplilevesnek. De nem ám hűtőbe, hanem egy vederben, le az ásott kutunk jéghideg vizébe. Akkor még a tojást sem tojásfestékkel, hanem hagymahaj és almahaj főzetében festették igen szép barnára. A díszítést szeggel kaparták rá. A kaparással a festék alól előtűnt a tojás eredeti színe. Olyan is volt, hogy fa- vagy büröklevelet kötöztek cérnával, vagy harisnyában a tojásra, és úgy merítették a festékes lébe…

Bojtor János emlékeit lejegyezte: Péter Imre