Embertelen körülmények között

Balmazújváros - A kényszermunka rengeteg család életét változtatta meg, tette tönkre.

Az elhurcoltakra minden esztendőben istentiszteleten emlékeznek a Németfalusi Református Templomban. Szabadi Árpád esperes Jeremiás próféta könyvéből olvasott ige alapján hirdette Isten üzenetét. Az igehirdetésében elhangzott, hogy az Isten jelenléte mindenhol megtapasztalható. Az Úr kegyelméből a fogságnak vége lett, s mindazok, akik a nehézségek között életben maradtak, hazatérhettek. Visszaemlékezésekből tudható, hogy a hazatérő deportáltak a leszállást követően egyből a földet csókolták meg, a magyar földet, hálájuk jeléül. S végezetül a kapott szabadság, lehetőségek megbecsülésére hívta fel a figyelmet.

Idézetek a kordokumentumból

E gondolatok után, Bozóki Ferenc Katona Mária „Két évszázada Balmazújvároson” című könyvéből idézett az összegyűjtésről, a munkatáborban történtekről és a hazatérésről.

Megrázó tényeket hallhatott az emlékező közösség: „…1945. július 25-én a potsdami értekezlet 9. ülésén megszületett a végleges döntés a német kitelepítésekre vonatkozóan. Ekkor már csaknem fél éve folyamatosan zajlott a polgári lakosság elhurcolása jóvátételi közmunkára. 1945. január 3. és 13. között Balmazújvárosról és környező tanyákról folyt a begyűjtés. 547 személyt deportáltak városunkból Szovjetunióba. …1945. január 31-én érkeztek meg Krasznalucs városába. Különböző munkára osztották be az embereket. A nehéz fizikai munka mellett állandó volt az éhezés. A szörnyű körülmények miatt járványok pusztítottak. Testileg-lelkileg megviselte az embereket mindaz, amit át kellett élniük. 133-an nem is térhettek haza, életük távol a hazától ért véget. …1945 őszén a Nemzetközi Vöröskereszttől főorvosok és tisztek érkeztek, s olyan sok beteget találtak a foglyok között, hogy azokat ki kellett válogatni és hazaküldeni. Az első hazatérők október 8-án hagyták el a lágert. Október 29-én érkeztek Debrecenbe, ahonnan gyalog indultak haza. A balmazújvárosi deportáltak utolsó tagjai csak 1949-ben szabadultak. Bizony nem volt könnyű az újrakezdés itthon. A pszichikai és fizikai megrázkódtatás súlyos nyomokat hagyott az emberekben. Az itthon lévők szeretettel fogadták hazatérő családtagjaikat…”

Az emlékezők az idézetek között a Biblia panaszzsoltáraiból hallhattak idetartozó gondolatokat. A Stimmen aus dem Deuschen Dorf kórus hitvalló dicséretek éneklésével szolgált az ünnepségen.

Az istentiszteletet Radócz Miklós trombitajátékának kíséretében koszorúzással zárták, majd az emlékezők a Német Hagyományok Házában is fejet hajtottak az elhurcoltak előtt.

- Bánhegyi Zoltán -