2009.01.07. 06:33
Bosszantó jégkaparászás
<p>A bankkártyámon még éppen van annyi, hogy ne érje meg beáldozni a jég istenének oltárán, és a személyigazolványomra is lehet még szükségem. De akkor mivel kaparjam a jeget?</p>
Mielőtt még felbosszantanám magam a reggeli csúcsforgalomban a lassan tötymörgőkön vagy éppen a százzal repesztőkön, mert hogy ugye senki nem tud úgy elindulni, hogy időben oda is érjen, pillanatok alatt felforr az agyvizem a téli fagyban is.
Egészen egyszerű az oka: kinézek az ablakon, és az autóra pillantok. Centis hó rajta. Kapkodhatom össze magam, rohanás a kocsihoz, persze a kulcs fenn maradt, oké, vissza. A lakáskulcs sehol, matatás, megvan. „Na de hova is raktam a másikat?” Áhhá, konyhaasztal! Nem! Polc! Nem...Na végre! Hogy kerülhetett a fürdőszobatükörhöz?
Ámuldozásra nincs idő! Rohanás le, fűtés bekapcs, hogy addig is olvadjon valami, mert kemény munka lesz a jégkaparás. Főleg így, hogy nincs jégkaparó. De valahogy csak meg kell oldani!
A bankkártyámon még éppen van annyi, hogy ne érje meg beáldozni a jég istenének oltárán, és a személyigazolványomra is lehet még szükségem. Milyen kártyám van, amit használhatnék? Autósklub tagsági? Pont megfelel.
Lefagy a kezem, mikor eszembe jut a hetek óta a kesztyűtartóban hányódó CD. A tartója remek alkalmatosság. Egy kis sika itt, egy kis kaparás ott, s már indulhatok is.
Na de akkor tapossunk oda, mert elkések. Hát hogy mások mit bámulnak azon, hogy nyomom neki?
Bézsé
