Képernyő – Álomlátó

Boda István
[email protected]

Ritka, türelmes férje van a mi médiumunknak. Kora éjjel, éjfél után, hajnalban bármikor kész felébredni, nyugodt és csöndes higgadtságával végighallgatja Alisonrémálmát és még arra is hajlandó, hogy elemezze, megbeszélje vele vagy uram bocsá kihüvelyezze az értelmét.

És az asszonyka sohse fogy ki az ő látomásaiból. S ezeknek mindig megvan a maguk aktualitása. Őnagysága ugyanis az ügyészségen dolgozik. Ott ahol a szervezet megvádolja a gyanúsítottakat, majd a bírósági tárgyalásokon bizonyítják is állításukat. És itt lép be az álomlátó, itt lesz nagyjelentőségű az ő szerepe. Neki ugyanis olyan csodálatos képessége van, hogy álmaiparabolájában mindig ott rejlik az igazság.

Igaz, sohasem a kétszerkettő egyszerűségével. Komplikáltan. Misztikusan bolyong ő a tudatalatti világában s néha egészen vad dolgok történések hullámai örvénylenek körötte s ezek ugyancsak megviselik az érzékeny női idegrendszert.

Ám a végkifejlet jutalma mindent megér. Legtöbbször épp az ő képessége révén derül ki az igazság s a bűnös elítéltetik illetve a gyanú alól felmentést nyer. És ez a sorozat már jó ideje fut a Hallmark csatornán.

A kitartó néző a kezdeti frászt lassan kiheveri s már-már alig várja, hogy az újabb rémségek őt is megborzongassák. A filmben ugyanis könnyű összetörni az idősíkokat. Hol előre hol hátra, hol a jelenbe, hol a jövőbe kalandozhat a kamera s annak mindig van valami bája, ha egyszer csak arra eszmélünk, hogy amit látunk az nem is a valóság, hanem csak annak a tükörképe.

Belerámázva például a „médium” képzeletébe s ennek a misztikus képtelenségnek előbb- utóbb mégis csak van valami realitása. Vagyis kapcsolódik magához az élethez, a szereplők ilyen vagy olyan tulajdonságához.

Legtöbbször persze valamilyen szörnyűség által, elvégre ma az amerikai filmfantázia az iszonyat képtelenségeire épít. Naturalistán, brutálisan s nem egyszer futurisztikusan. S ezen nemcsak a filmnek, de legtöbbször magának az alkotónak a tébolya is. Viszont nem szükségeltetik hozzá értékrend.

S végül, hogy az epizódok még zavarosabbak legyenek a „kanális” szinte ötpercenként szakítja meg az adásokat, hogy az ezerszer ismételt reklámjai a képünkbe sugározza. S azokban legalább annyi a képtelenség, mint a „főműsorban”...