Tevékenyen telt az 55 év

Az idei tárlat a hagyományoknak megfelelően a tavalyi Káplár-díjas kiállításával nyílt
Az idei tárlat a hagyományoknak megfelelően a tavalyi Káplár-díjas kiállításával nyílt - © Fotó: Barak Beáta
Hajdúböszörmény – Az ország legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe szombaton nyitotta nyári kurzusát.

Van olyan művésztelep a megyénkben, amely régebben alakult, mint a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep (HNM), de azok nem folyamatosan működtek. A hajdúsági igen, s immár 55. kurzusát nyitotta meg szombaton a művészetkedvelők jelenlétében a Sillye Gábor Művelődési Központban. Kisugárzása jelentős, sok, helyben élő fiatal művészt inspirál, s nem hiába nevezik Böszörményt a festők városának – talán nem csak a helyiek -, hiszen igen sokan foglalkoznak alkotó tevékenységgel – fogalmazott az ünnepi alkalmon Kupás Csilla, a kurzus titkára, szervezője. Kiemelte a város támogatását is (anyagiakkal, programokkal, vendéglátással), s azt, hogy életben kívánja tartani a telepet, csakúgy, mint a művészetszerető közösség.

Hét ország tizenhét művésze költözött be a Radnóti úti kollégiumba, hogy június 29. és július 15. között a hajdúsági légkörben alkossanak. Immár második éve Rácz Imre festőművész vezeti a telepet.

A múlt ismerete

Nem a múló időt kell tisztelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami előttünk van – idézett egy gondolkodót Sőrés István alpolgármester a megnyitón. Hozzátette, szerinte igenis fontos a múlt ismerete, ezért felelevenítette a HNM megalakulásának, jelentősebb állomásainak kronológiáját.

Az idei tárlat a hagyományoknak megfelelően a tavalyi Káplár-díjas kiállításával nyílt. A tavaly díjnyertes alkotások előtt méltatták Krzysztof Bojarczuk lengyel festőművészt, akinek a további képei július 11-ig tekinthetők meg a művelődési központ kiállítótermében.

hb2Krzysztof Bojarczuk | Fotó: Barak Beáta

Az 57 éves művésztanár mozgalmas lénye és személyisége a képein is visszatükröződik – kezdte a méltatást Cs. Tóth János művészeti író. Lublinban, Debrecen testvérvárosában tanult a képzőművészeti főiskolán, majd pedagógiát hallgatott. Krakkóban a szépművészeti akadémián grafikusként diplomázott. Sok műfajban dolgozott, ám a festészet-grafika-fotózás hármasa mellett kötelezte el magát. S persze tanít. Rangos, megbecsült alkotónak számít hazájában, többször elnyerte már a kulturális minisztérium művészeti ösztöndíját. A kezdeteket illetően először édesanyja falujának képe ragadta meg, a széles horizontú magas ég, akár a miénk. Ezt a tájat festette a reális, látott valóság alapján. Később alakult ki az a fajta sajátos képzőművészeti felfogás, aminek tanúi lehetnek a kiállításának nézői. Érzékenységről, mozgalmasságról, ritmusérzékről és szerkezetegységről beszélhetünk, ha a képeit figyeljük. Az élet lényegére kíván rákérdezni, a folytonos mozgást jeleníti meg az univerzumban. Sokakban felmerülhet, a levegőt, a semmit hogyan lehet megfesteni? De a semmi mégiscsak valami, mert a levegő mozgása, áramlása energiával jár, ami magyar és lengyel földön is megfestésért kiált.

Képein keresi az aranymetszést, a kiegyensúlyozottságot, a harmóniát. Kedvenc színe a sárga, a derűs, a vidám, ami szintén visszakapcsolja az alföldi tájhoz, a “sárga földhöz”. Van is ilyen című képe, amely megragadja azt az érzést, amit itt ébredve tapasztalhatunk. Szent küldetése, hogy megmutassa, milyen a valóság, amit előrefelé tapasztalhatunk meg. Vagyis amit Kierkegaard fogalmazott meg: az életünket előrefelé éljük, de csak utólag értjük meg. A megértés segítése a művészek egyik feladata – hallhattuk a művészeti írótól.

BB


Valódi hungarikum

Mint azt Cs. Tóth János művészeti író sorolta, 10 éve még 18 művésztelepet tudhattunk magunkénak a megyében, ám azóta ez a szám megfogyatkozott, de így sincs okunk elkeseredésre, ugyanis a HNM mellett Hortobágyon (az lenne a legrégebbi, ha folyamatosan működött volna), Vámospércsen, Derecskén, Hajdúnánáson, Nyíradonyban, s Balmazújvárosban is van. Művészetkedvelő körökben gyakran felmerül, hogy ezek már hungrikumok, országos szinten is.



Hajdúböszörmény.
HAON.HU






hirdetés