Időtálló és trendkövető világ

Debrecen - A dizájn nem egy konkrét csoport pillanatnyi ízlése, divatja, hanem műszaki-formai értelemben is időtálló.

Egész napos konferenciát szenteltek a dizájnnak és a rezisztenciának, művészet és a mindenható dizájn viszonyának, trendeknek. A Debreceni Nemzetközi Művésztelep november 10-én nyílt kiállításához kapcsolódva országos konferenciára vártak minden érdeklődőt november 24-én a debreceni MODEM-ben.

Nem a luxus, és nem is az egyszerű formák. Nem egy szűk réteg hóbortja, aminek csupán egy a célja: a szemet gyönyörködtetni. A dizájn mindannyiunk életének a része”

– mondta Moholy-Nagy László festő, formatervező, tanár (akiről a nevét kapta a MOME, a művészeti egyetem, ahonnan több előadót is hallhattunk a rendezvényen).

„A jó dizájn annyira minimális, amennyire csak lehet”. Dieter Rams az 1970-es években a jó design ismérveként 9 másik alapelvet állított a minimalizmus mellé. Véleménye szerint a jó dizájn innovatív, hasznossá teszi a terméket, esztétikus, könnyen értelmezhetővé teszi a terméket, diszkrét, őszinte, időtálló, a legapróbb részletekig alapos, környezetbarát, s olyan minimális, amennyire csak lehetséges. Minderről, A trendeknek ellenálló dizájntól a divatként megújuló dizájnig címmel tartott előadást Vadas József (professzor emeritus, Budapesti Metropolitan Egyetem Design Intézet). Az eseménynek egyértelműen ő volt a doyenje (korelnök), s el is mondta magáról, hogy nagyon sok könyvet írt. A mondandóját most a bútorok köré fonta, hiszen azt is megtudtuk, hogy az utóbbi 20 évben előszeretettel látogatta a bútordizájn-seregszemléket. A témát illetően, vagyis hogy a dizájn mikor lett az életünk része, már évszázadokkal ezelőttről is hozhatnánk példákat – mondta –, valójában azonban az elmúlt 60 évre kell figyelnünk.

Egyenbútor unalomig

Rögtön kivételeket is sorolt: Peter Behrens 1907-ben a német AEG (Allgemeine Elektricitáts-Gesellschaft) formatervezője és építésze lett, s akkortájt álmodott meg egy ventilátort, amely kivételes külsejével (képünkön) ma is megállja a helyét az efféle tárgyak között, sőt! Mégis, a II. világháború után jártunk, amikor a dizájn igazán része lett a mindennapoknak, vagyis a tervekből, ötletekből gyártmány lett, s a vállalatok tervezőket kezdtek foglalkoztatni. Igaz, eleinte még a tervező a funkciót hagyta érvényesülni, ő maga háttérbe szorult. Ezért volt az hazánkban például, hogy a legsikeresebb magyar székek közel egymilliós példányszámban készültek, hiszen a szocializmusban egyenlakások, abban pedig egyenbútorok voltak unalomig.

– Aztán jött egy egészen más trend. Megjelentek a műanyag bútorok, amelyek sokkal színesebbek és változatosabban alakíthatóak voltak. Például Charles Eames széke (képünkön), s a többi, dán, iraki és japán tervező bútorai, amelyek már szakítanak a tervezői személyiség háttérbe szorításával – emelte ki Vadas József.

Olyan ikonikus darabok készültek ezután, mint például a vörös száj alakú kanapé, amit 1972-ben gyártották először, állítólag a tervezőt Marilyn Monroe inspirálta.

BB

[related-post post_id="4060475"]