Színfelismerő robot segít a nyelvtan tanulásában

Debrecen - Interaktív táblát, tableteket használtak, és QR-kódokat is alkalmaztak a nyolcadikosok.

Robottal „felturbózott” okos órán vehettek részt a Debreceni Tankerületi Központ Epreskerti Általános Iskolájának nyílt napján kedden az érdeklődők. Nagyné Stefán Éva, az iskola magyar–ének szakos tanárnője egy olyan gyakorló órát mutatott be nyolcadikos diákjaival, melynek témája a többszörösen összetett szavak helyesírása volt. Ez a törzsanyag meglehetősen bonyolult, de kevéssé érdekes része, épp ezért nem könnyű megtanítani. Ezt könnyítette meg az óra fő attrakciója, egy robot, amely mozgásával modellezte azt a gondolkodási útvonalat, amelyet bejárunk, ha egy szó helyes írásmódját akarjuk eldönteni. Az órán a diákok irányításával a színeket felismerő robot háromféle úton haladt végig, hogy eljusson a megoldáshoz: az adott szót egybe vagy kötőjellel kell-e írni.

A robot mozgása az algoritmikus gondolkodást jeleníti meg, hiszen a nyelvtani szabályok alkalmazása leírható algoritmusokkal, s a gyerekek egy ilyen tapasztalat segítségével sokkal jobban rögzítik a megtanulandó anyagot.

Focimeccs és kincsvadászat

Nagyné Stefán Éva három éve használ újfajta módszereket a tanításban. Szerencsés együttállás, hogy ő maga kedveli a „kütyüket”, a gyerekek is inspirálják ebben, mindig érdeklődött a matematika iránt, és az énekterem a robotikaterem mellett van – sorolta a tanárnő kis nevetés kíséretében. Mindezeknek köszönhető az ötlet, melynek megszületése egy pillanat volt csupán, de a megvalósítás jó néhány munkaórájába került Stefán Évának és informatikus kollégájának, Berkes Szilárdnak, aki a robotot a színek felismerésére és ez alapján való mozgásra „tanította”. Az óra egyedülálló, a tanárnő a felkészüléskor sehol nem találta nyomát hasonlónak sem.

Az okos órai feladatokat az interaktív táblára kivetítve láthattuk, gyerekek pedig az okosterem tabletjein önállóan oldották meg őket. Az ellenőrzést is önállóan végezték QR-kódok segítségével. Volt párbaj: aki hamarabb vágta rá, a kérdéses szót hogyan kell írni, az „rúghatott” egyet a focilabdába az aktív táblán. Kincsre is vadásztak a teremben, a kódokon kívül jutalomkártyákra, amelyek felelet vagy házi feladat elkészítése alól mentették fel azt a szerencsést, aki megtalálta őket. Nagy volt a tolongás, s mint azt a tanárnő az óra végén elmondta, ő nem veszít az engedményekkel, viszont a gyerekek igénylik az ilyen lehetőségeket, és utána jobban teljesítenek az órán.

Lelkesedéssel, jó hangulatban telt az idő, a játékos feladatok és az IKT-eszközök elterelték arról a figyelmet, hogy itt végül is tanulunk. De ami talán még fontosabb, a gyerekek nemcsak azért szerették az órát, mert kütyüket használhattak, hanem azért is, mert sokkal hamarabb megértették és megtanulták a többszörösen összetett szavak helyesírásának szabályait. Sőt azt is elmondták, akik megnézik az órát, azok is elsajátították a tananyagot. Ezt onnan tudni, hogy az előző bemutató alkalmával tesztelték a látogatókat: előtte és utána is ellenőrizték a helyesírási tudásukat, s a gyerekek fejlődést fedeztek fel a felnőttek tudásában. Ezt a nyolcadikosok őszinte örömmel mesélték, ami újabb, nem várt hozadéka az órának: pluszmotivációt jelent nekik a tanulásban, ha látják, másoknál is sikeres, amiben részt vesznek.

Azzal együtt, hogy egy ilyen tanórán összehasonlíthatatlanul jobban érzik magukat és könnyebben is tanulnak, a gyerekek meglepően jól látják a nehézségeit is: kérdésemre, hogy szerintük mennyi munkája lehetett ezzel a tanárnőnek, egy emberként válaszolták, nagyon nehéz egy ilyen órát előkészíteni. Úgy saccolták, talán heti egyet lehetne megvalósítani a mindennapi iskolai életben. A rengeteg alkalmazás, program összefésülése egy órává nagy szakértelmet és sok idő ráfordítását követeli meg – magyarázták komolyan, és azt is megfogalmazták: megtisztelve érezték magukat, hogy ők vehettek ebben részt.

PtkI