Okosak, életrevalóak és egyre többen vannak: beköltöztek Debrecenbe a dolmányos varjak

Debrecen - A varjúfélék régóta előfordulnak városi környezetben, a 20. században azonban jelentős mértékű urbanizációjuk zajlott. Az ezredforduló környékén a dolmányos varjak Debrecennek állandó lakójává váltak. Itt kiváló életfeltételeket találtak: biztonságos fészkelőhelyek és állandó, változatos, kiszámítható táplálékforrás áll rendelkezésükre.

Dolmányos varjak fészekfelmérését fogják végezni önkéntesek március-áprilisban Debrecenben. Erre öt év kihagyás után kerül sor; a madarászok azt szeretnék tudni, hogy az eltelt idő alatt történt változások (építkezések, fakivágás, szeszélyes időjárás) hogyan hatottak e faj városi állományára.

A fiatalok itt maradnak

– 2006-tól 2013-ig minden évben elvégeztük a fészekfelmérést, lefedve a város területét, 36 négyzetkilométert – mondta el érdeklődésünkre a program vezetője, dr. Kövér László, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének adjunktusa.

Azt tapasztaltuk, hogy évről évre több az aktív, lakott fészek száma, vagyis a dolmányos varjú folyamatos városi állománynövekedéséről volt szó. Színes gyűrűs programunknak köszönhetően pedig világossá vált az is, hogy a városban kikelő és felnevelkedő varjak nem hagyják el Debrecent.”

A varjak számának emelkedésével párhuzamosan egyre több problémával, úgynevezett ember-varjú konfliktussal kapcsolatban keresték fel tanszékünket.

Kövér László | Fotó: Magánarchívum

Sokan eleve nem szeretik a varjakat, baljós képzeteket társítanak hozzájuk, másokat zavarnak hangos károgásukkal. Gyakran „kipakolják” a kukákat, olykor felszakítják a fóliasátrakat. A kertes részeken megeszik a kisállatoknak kitett eledelt, az állatkertben rengeteg takarmányt csennek el, ezzel nem kis fejtörést okozva az intézménynek – sorolta a szakember. – Fészkelési időszakban agresszív viselkedésüket is tapasztalhatjuk, mégpedig egyre markánsabban. Fontos tudni, hogy jó szülőként gondozzák fiókáikat, és ha arra közeledik például egy kutyasétáltató, azt betolakodónak tekintik, területüket védelmezik. Hangos károgással próbálják elzavarni, köröznek a fejek felett, a kutyára rá is csaphatnak, s előfordult a Tócóskertben, hogy leverték a gazda szemüvegét. Az ilyesmi az embert értelemszerűen megijeszti, lehúzza a fejét, s mivel a varjak rendkívül intelligens állatok, ha úgy tapasztalják, hogy valami hatékony, akkor azt később is alkalmazni fogják. Ebből az következik, hogy a jövőben valószínűleg egyre gyakrabban fognak előfordulni hasonló interakciók.

Nem védett

Kövér László elmondta azt is, hogy a dolmányos varjak szívesen időznek a Nagyerdei Stadion 16 ezer négyzetméternyi felületű, fóliaszerű tetején; azt összepiszkítják, sőt lyukak is keletkeztek már tevékenységük következtében. Valószínűleg a fólia alatt lévő csavarokat tápláléknak vélték, avagy egyszerűen csak unalmukban piszkálták.

„Sportrajongásukkal” nincsenek egyedül, a vetési varjak is – melyek csak téli vendégek Debrecenben – szívesen látogatják a stadiont, de a Klinika és az egyetem környékén is szívesen gyülekeznek, mielőtt a köztemető környéki erdős részekbe repülnének éjszakázni.

Fészek az Árpád téren | Fotó: Debreceni Egyetem

– Jelentős különbség a két faj között, hogy a vetési varjú védett faj, és kolóniákban fészkel, legközelebb a Hortobágy térségében, amíg a dolmányos varjú vadászható, rezidens, territoriális fészkelője városunknak – mutatott rá Kövér László.

Csúcsragadozó

– A dolmányos varjú erős állományai sem a vadgazdálkodásban, sem a természetvédelemben nem kívánatosak, mivel fészekfosztogató tevékenységével jelentős hatást tud gyakorolni más fajok életére. Az említett két szakma által végzett állományszabályozás célja nem a faj kiirtása, csupán egy egyensúlyi állapot megteremtése. Ez a tevékenység azonban városi környezetben nem egyszerű feladat, mivel a lőfegyver alkalmazása nem megengedett, illetve mérgek alkalmazása szigorúan tilos. Tovább nehezíti az állományszabályozás kérdését, hogy egy rendkívül intelligens madárfajról van szó, nagyon tanulékony.

A dolmányos varjat csúcsragadozónak tekinthetjük Debrecenben, hiszen a településen belül nem igazán van természetes ellensége, viszont táplálék az van bőven, mind mennyiségben, mind minőségben megtalálja a számításait, egyszóval városunk neki kész Kánaán”

– mondta Kövér László. – A faj tipikus opportunista mindenevő, a növényi táplálékok mellett végeredményben mindent elfogyaszt, ami mozog: ízeltlábúakat, békákat, halakat, madarakat (különösen tojásokat, fiókákat), kis­emlősöket.

Rigóvész

Találékonyságukra példaként említette, hogy gyakran megfigyelhető, amint egy varjú magasból leejt valamilyen kemény héjú termést (pl. diót), így törve össze azt, vagy épp kivárja, míg egy autó kerekei átmennek rajta. Felidézett egy kertvárosi esetet: minden nap délután 5 órakor etették a kutyákat, ennek tükrében a varjak már háromnegyed ötkor a szomszédos diófán „csorgatták a nyálukat”.

Láttam, ahogy a Békás-tónál kenyérrel etették a récéket, egy varjú elvette, de nem ette meg, hanem a vízbe mártotta, és a szétfoszló darabokra odagyűlő kis halakat kapkodta ki, fogyasztotta el.”

Azt is meg kell jegyezni, hogy a dolmányos varjak gyakran kifosztják más madarak fészkeit, elviszik a tojásokat, fiókákat, nagyon könnyen levadászhatják a fiatal szárnyasokat is. Városunkban – a macskákhoz hasonlóan – a rigóféléket kifejezetten veszélyeztetik.

– A tanszék 2014-óta élvefogó csapdázást, és ezzel egyidejűleg szárnybilétás jelölést végez. Előbbivel szeretnénk hozzájárulni az esetleges városi állományszabályozás megvalósításához; napjainkra tudjuk azt, hogy milyen csapdatípussal, hol és milyen módon lehet jelentős fogási sikert elérni. Utóbbi kutatási módszernek köszönhetően egyre több információt kapunk a debreceni dolmányosok mozgási szokásairól, területhűségéről, túlélési sikerességéről.

Hallgatók az élvefogó csapdákkal | Fotó: Debreceni Egyetem

Dolmányos varjúból főleg fiatal példányokat találtunk a csapdákban, úgy véljük, számukra rendkívül fontosak a biztos táplálékforrások, például egy lakótelepen olyan helyek, ahol galambokat, kóbor macskákat etetnek. Ide az emberek rendszeresen élelmet hordanak, ezekre a varjak is rászoknak. Ily módon a debreceni polgárok is felelősek valamelyest a kialakult helyzetért, hiszen tevékenységükkel a varjak túlélését jelentős mértékben elősegítik – jegyezte meg Kövér László.

Számlálnak

Hogy mennyi dolmányos varjú él a cívisvárosban, azt nehéz meghatározni. A legutóbbi felméréskor, 2013-ban száz aktív, lakott fészket regisztráltak, ez mintegy 500 madarat jelenthet, nem számolva a párba nem állt, fiatal madarakat. Figyelembe véve a megelőző évek folyamatosan növekvő adatait, ma 1000-2000 közé tehető a számuk, ezret biztosan mondhatunk.

– A soron következő fészekfelmérésben mintegy két tucat önkéntes vesz részt, természetbarátok, akik már korábban is segítettek, illetve egyetemi hallgatók. A talált fészkek adatait később GPS-szel, lézeres távolságmérővel is rögzítjük, környezetüket megvizsgáljuk – mondta Kövér László. Azt is elárulta, hogy személyes kötődése ezekhez a madarakhoz nem újkeletű: szarkát, dolmányos varjat is nevelt már otthonában. Tapasztalatai szerint nagyon szociálisak, társként tekintenek az emberre, hasonlóan az ember-kutya kapcsolatokra.

Együttélés az emberrel

A vadászható fajok konfliktusa a városokkal, illetve emberekkel a vadbiológia egy speciális részterületét hívta életre, a városi vadgazdálkodást. Igaz, hazánkban még gyerekcipőben jár, a jogi háttere sem teljesen tisztázott, a legtöbb esetben települési szinten sem megfelelő a szabályozás.

Egy szárnybilétával megjelölt madár | Fotó: Gyüre Péter

– Hogy Debrecennél maradjunk, nemcsak a dolmányos varjúval van gond, hanem a vaddisznókkal is, melyek feltúrják az erdőszéli kerteket és ijedelmet kelthetnek a városszéli túrázók, kocogók körében is. De a nyestek, a galambok szintén okoznak problémákat, avagy egészen speciális a sirályok esete a repülőtéren. Ezek a madarak nálunk védettek, a környék vizes élőhelyein fészkelnek, de táplálkozni gyakran járnak a repülőtér közelében lévő szeméttelepre.

Élettevékenységükkel a repülést veszélyeztethetik, ezzel sok fejtörést okozva az üzemeltetőnek; szakemberekkel, különböző riasztásmódszerekkel tartják távol a sirályokat a légikikötőtől”

– mondta el Kövér László.

Hitchcocki jelenetek

A dolmányos varjú a 20. században számos európai nagyvárosba beköltözött: Bécsben, Belgrádban, Moszkvában egyaránt megtaláljuk, Magyarországon főleg Budapesten és Debrecenben. A fővárosban a hatvanas években telepedett meg, Debrecenben a ’70-es évektől kezdve; dr. Juhász Lajos, a Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék vezetője 1983-ban, doktori dolgozatában még a cívisváros ritka madárfajaként tesz róla említést.

Jelentős városi állománynövekedéséről a kilencvenes, és főleg a kétezres évektől beszélhetünk. – A varjak ember-állat konfliktusa nem új keletű, Japán több nagyvárosában (Tokió, Szapporo), a helyi varjúfajjal is sok probléma volt; rendszeresen megtámadták az embereket, mint Hitchcock Madarak című filmjében, jelentős higiéniai problémát jelentett, hogy állandóan szétszedték a kukákat, szétszórva belőle a szemetet.

Fotó: Corbis

A megoldást szigorú városi rendeletek jelentették, amellyel szabályozták a kommunális hulladék utcákra való kihelyezését, ezzel a varjak egy fontos ökológiai forrását (táplálék) szüntették meg. Mindezek hatásra, illetve a városok határában történő szisztematikus csapdázással sikerült a varjak számát jelentősen visszaszorítani – idézte fel a szakember.

Út a városokba

A különböző varjúfajok (pl. dolmányos varjú, szarka, csóka) városokban való megjelenése, megmaradása különbözőképpen játszódott le. Egy elmélet szerint a dolmányos varjú az intenzívebb vadgazdálkodás elől menekült be a városokba.

Kövér László azonban inkább az ezzel ellentétes teóriát valószínűsíti, vagyis hogy a vadgazdálkodás varjúfélékre irányuló állományszabályozó munkája csökkent folyamatosan – kevésbé vadászták őket –, aminek egyenes következménye lett a városon kívüli állományok megerősödése, mindez egyenes utat jelentett a városokba. Ott aztán kiváló fészkelési lehetőségekre, állandó, biztos táplálékra lelt az amúgy ökológiailag rendkívül rugalmas faj – összegezte.

- Szőke Tímea -

Jelzéseket várnak

A faj városi mivoltával kapcsolatban valójában nagyon kevés ismeretünk van; ezért is kezdett az egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke a dolmányos varjak megfigyelésével foglalkozni.

A szárnybilétázás során nagyon feltűnő, szabad szemmel látható, színes (fehér, citromsárga, narancs) jelzést rögzítenek a madárra, mely jól leolvasható, fekete színű, két számjegyű jelöléseket tartalmaz.

Segítséget jelent a szakemberek számára, ha Olvasóink jelzik nekik, ha ilyet látnak: küldjék el a helyszínt, dátumot, a biléta színét, számkódját a [email protected] e-mail címre!