Meghallotta Isten üzenetét

Debrecen - Mintha egy várromot restaurálna: igyekezett hasonló köveket találni az eredetihez, hogy felépüljön a valaha volt. Interjú Tóth-Máthé Miklós íróval.

Aki ismeri munkásságát, tudja, több magyar reformátorról – Méliuszról, Károliról, Szenciről – írt történelmi drámát, regényt. Talán várni lehetett, hogy elérkezik Kálvin Jánosig. A Reformáció 500. évfordulóján megjelent „Számadással Istennek tartozom” című művet akár ajándéknak tekintheti Debrecen, a „kálvinista Róma”. A regény keletkezéséről beszélgettem a szerzővel.

Az évforduló apropóján kívül, a saját életében, miért most érezte elérkezettnek az időt Kálvin alakjának regénybe fogalmazására?

Mint említette, több magyar reformátorról írtam már, és ők egyértelműen Kálvin tanait vallották. Talán azért sem akartam eddig a nagy reformátorról írni, mert valamiféle fogalomként létezett bennem. És vajon hogyan lehetne egy fogalmat regényben vagy drámában megjeleníteni? Az eszembe se jutott, hogy nekünk, magyar reformátusoknak már fogalommá vált Méliusz vagy Károli Gáspár is. Aztán az 500. évforduló kapcsán Fekete Károly püspök úr kért fel e feladatra. Előbb nem akartam elvállalni, aztán eszembe jutott drága édesanyám gyakorta emlegetett mondása: „Fiam, az Isten mások által is üzenhet, csak tudni kell meghallani”. És akkor már úgy éreztem, mintha a püspökkel Isten üzent volna, és már nem „ódzkodhatok” ettől a feladattól, mint a bibliai Jónás, mert bizony el kell jutnom a magam Ninivéjébe, Genfbe. És a regény megírása ettől kezdve már úgy ment, mintha valaki fogta volna a kezem. Azóta már drámát is írtam belőle, Isten bizalmában címmel. Ennek első része most jelent meg a Confessio (online református folyóirat – a szerk.) negyedik számában, a második rész a jövő évi első számban követi.

Hogyan emlékezik vissza a regény írásának folyamatára?

Nála is úgy ment, mint más történelmi alakjaimnál, drámában vagy regényben. Ilyenkor egy fajta lelki metamorfózis működik az író és a hőse között. Ez azt jelenti, hogy akár a színészetnél – sokan tudják, hogy ez az eredeti hivatásom –, bele kell élnem magam a főszereplőm egyéniségébe. Csak amíg színészként egy szerepért voltam felelős, itt a regényben, a drámában még a legkisebb epizódért is. Egy ilyen történelmi alkotás létrehozása olyan, mintha egy várromot restaurálna az ember. Igyekszik hasonló köveket találni az eredetihez, hogy végül felépüljön a valaha volt. Ha ez sikerül, már elértem célomat, mert élővé formáltam Kálvint és a kort is, amelyben élt.

Fotó: Molnár Péter

Amikor elvállalta ezt a nemes feladatot, és a fogalomból is ember lett, milyen regényt akart írni?

Igazat. Amit csak úgy valósíthattam meg, hogy a reformátorban az embert is mutassam meg, azt, aki igyekezett mindig Istenre figyelni, és kiérdemelni az ő bizalmát. A reformáció neki szent ügy volt, és mindig annak megerősítése érdekében cselekedett. Nem volt hibátlan, hiszen emberből volt ő is, de egyszerűen kötelességemnek tartottam, hogy íróként, magyarként, reformátusként kiálljak mellette. Hiszen annyi rágalomban, hazugságban, oktalan gyűlölködésben kevés ember részesült, mint Kálvin. És nem csupán a szentháromság-tagadó Szervét Mihállyal folytatott vitáikra gondolok, amit szintén igyekeztem igazul megjeleníteni, két jelentős egyéniség szemszögéből. Úgy érzem, ez fontos eseménye és tanulsága is a regénynek.

Milyen forrásokból dolgozott?

Ahogy mindig is, ha egy történelmi személyiségekről írok, a róla fellelhető monográfiák, biográfiák, tanulmányok elkerülhetetlenek. Kálvinról pedig rengeteg ilyesmi jelent meg. A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában szívesen segítettek, hogy a fontosabbak a rendelkezésemre álljanak. Itt voltak az eddig megjelent, az idézett magyar reformátorokról írott műveim is, mert igazán azok „lelki ösvényén” értem el Kálvinhoz.

Mit tanulhat korunk embere Kálvintól?

Aki elolvassa a regényemet, választ kap rá. Egy olyan ember máig ható példájából meríthet hitet, helytállást, egy eszme sírig tartó szolgálatát, és főleg azt, hogy miként válhat az ember Isten bizalmasává. Amihez Kálvin szerint az is elég, ha hisszük, hogy az Úr bármikor ott lehet a közelünkben. Akár leülhet mellénk egy padra is, hogy elbeszélgessen velünk, hiszen számadással úgyis csak neki tartozunk.

- Honti Orsolya -

Névjegy

Tóth-Máthé Miklós 1936-ban született Tiszalúcon, református lelkészi családban. 1961-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész tanszakán. Egy évtizedig színházakban játszott, majd írni kezdett. 1996-ban megkapta Hajdú-Bihar megye Kölcsey-díját, 2004-ben Holló László-, 2006-ban Károli Gáspár-, 2009-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság díjjal tüntették ki. 1999-től szülőfaluja, Tiszalúc díszpolgára, 2011-ben odaítélték neki a Tiszalúcért Hűségdíjat is. 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjére tartották méltónak, 2016-ban Rát Mátyás-díjat kapott. Jelenleg Debrecenben él.