Elegáns kacsintással hív játékra e tér

Debrecen - Több, mint színház. Az összes érzékszervre igyekszünk hatni és szeretnénk megfogni az emberek játékos kedvét – vallja Végh Veronika, a Páholy Lakásszínház vezetője. Az izgalmas – jórészt fővárosi – előadásokat fogadó kis teátrum két éve nyílt a megyeszékhely belvárosában, azóta megtalálta arculatát, s közösségi térré, találkahellyé formálódott. Itt a taps után nem megy még haza sem a szereplő, sem a néző.

Két éve, két hónapja annak, hogy Ernelláék és Farkasék beköltözésével megnyílt Debrecen első lakásszínháza. Az est remek volt, Végh Veronika régi vágyának és a kulturális hiányt pótló művészeti térnek a születésénél sokan tanúskodni kívántak, visszatekintve mégis „olvasópróbának” tekinthetjük a nyitóalkalmat a kis terű 80 főt befogadni képes teátrum fejlődéstörténetében. Akkor több debreceni kötődésű színész állt a nézők – köztük számos régi ismerőse – elé. A jelenlévőknek rövid beszélgetéssel lett a szokottnál kerekebb a színházélményük; megtudhattak egy s mást az azóta világsikert aratott film alapjául szolgáló színmű készültéről, az alkotók motivációjáról. Majd szendvics, némi üdítő mellett folyt tovább röviden a diskurzus. Különleges est volt. Nem csak azért, mert ajtó nyílt az izgalmas, intim közeget igénylő, olykor akár rétegközönséget érintő alternatív produkciók előtt, amelyért korábban Budapestig – vagy az ország egyéb pontjára – kellett volna utazniuk az érdeklődőnek. Egyszersmind azért is, mert megérinthetők, kérdezhetők voltak a szereplők. S valahogyan körülölelte az embert annak tudata, hogy székeit a háziasszony-színházvezető, férjével, illetve két gyermekükkel rendezte a helyére, s pár napja még ők festették az önkormányzattól kapott helyiségeket. A Páholy formálódott, született tovább, kereste valódi alakját, és mára olyan arculatra lelt, mely felülmúlta vezetője, Végh Veronika kezdeti reményeit.

Nem kötelező, de jó érzés

– Nem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan mit szeretnék. De nagyon akartam valamit, ami jó és más, aztán kigurult magából ez a közösségformáló színházi tér – mondta.

Végh Veronika | Fotó: Molnár Péter

Előbb csak némi harapni-, koccintanivalóval várták a vendégeket, hogy ne szaladjanak el az előadás után. Majd a darab témájához kezdték igazítani az ételeket, és játékra hívták a közönséget. Különböző ruházati ötleteket adtak. Az Esti Kornél-műre kalapban, a Szókratész védőbeszédére fehér-kék öltözékben vagy kiegészítőben érkeztek a nézők. Papadimitriu Athina a Szeretetkönyvre épülő sikeres Luca-napi estjét visszahívták a szerelmesek ünnepe alkalmából, ekkorra a piros dominál majd a nézők ruházatában. Ráadásul csak piros színű italok lesznek, kizárólag édes ételek, valamint süteménysütő versenyt hirdetnek, közönségszavazattal. A közeljövőben számíthatunk a Karamazov testvérek történetére is a Páholyban, no meg húsz szamovárra, teára, vodkára és orosz ételekre.

– Édesanyám zseniális szakács, mindig ő felel a svédasztalért, de ez az este számára is különleges lesz. Orosz származású, tehát a hazája, gyermekkora ízeit kínálhatja a Páholy-látogatóknak – osztotta meg Veronika. Így folytatta: azt hallottam egyszer, hogy van, akit visszatart ez az úgynevezett dresszkód, ami, hangsúlyozom, nem kötelező. Akkor kipróbáltam, hogy nem hirdettem ilyet az előadáshoz. Este érkezett egy baráti társaság, akik kiötlötték a saját ruhaszabályukat, ami szerintük az adott műhöz illik. Szóval azt tapasztalom, az emberek szeretnek készülni, kiöltözni, ha van hová.

Inspiráló találkozások

Kezdetben egy ilyen est a másfél órás előadásra korlátozódott, aztán egyre bátrabban, szívesebben maradt a közönség, egyre inkább kitolták a záróidőpontot.

Harmadéves színművészetis hallgatók, balra egy ismerős arc: a Viszkis, azaz Szalay Bence | Fotó: Molnár Péter

– Egy decemberi előadásnak nyolckor volt vége, és az utolsó néző a művésszel együtt fél 12-kor indult haza. Ez az én igazi célom: a Budapesten már többször megtapasztalt kulturális bizsergés cívisvárosba hozása; alkalmat teremteni arra, hogy rendezők és írók, újságírók, színészek, nézők beszélgetnek, inspirálják egymást.

Szeretném, ha odáig juthatna a teátrum, hogy a mostani három heti helyett minden nap legyen előadásunk, és minél többen átélhessék ezt az élményt”

– fogalmazta meg kérésemre. A következő hónapokban várható Mácsai Pál és Pogány Judit egy-egy monodrámával, illetve saját darabokon is ügyködik a színészcsalád.

HBN–HABE

[related-post post_id="3486826"]

[related-post post_id="3663924"]