2007.12.23. 08:14
A tél lehelete
<p>Pontosan egy évvel ezelőtt egy távoli erdőben jártam. Másnak minden bizonnyal ugyanolyan volt, mint a többi, de nekem kivételes. Emlékszem a hidegre, s bár nem lepte hó a határt, a dombok lankáit vagy a fák árván maradt ágait, a tél sosem látott jégcsipkébe öltöztetett mindent. - <STRONG>Szemán Adrienn jegyzete</STRONG></p>
Milyen gyönyörű volt! Hiszem, hogy minden bokor és gally, minden fűszál és megsápadt virág büszkén viselte akkor ezt a decemberi gúnyát. Szinte megbénított a káprázat. Csak álltam elvarázsolva és nem tiltakoztam. Hagytam, hogy magával ragadjon a csöndesség, és úrrá legyen rajtam a hófehér áhítat. Egy hindu közmondás szerint "a havasok látványa eltörli a világ bűneit." Ennek a gondolatnak biztosan nagyobb létjogosultsága van nyolcezer méteres csúcsok tövében, de akkor ott én mégis úgy éreztem: a "saját" kis mesefehér tölgyesem a maga egyszerűségével tisztára tudna mosni mindent.
Nem vezetett arra az utam azóta. Csak a képzelet repített el egészen odáig. Apró pillanata az idő végtelenjének, de még mindig ott honol benne a béke, és ez így karácsony előtt kell is, hogy felerősödjön bennünk.
