Nyugdíjba vonulás „Rácz-módra”

Június 30-án dolgozók, diákok, barátok, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Kuratóriumának képviselői köszöntek el Rácz Sándor igazgató úrtól, nyugdíjba vonulásának alkalmából. Rácz Sándor igazgató úr küzdelmes, kitartó munkájának köszönhetően tíz évvel ezelőtt megalakult az NGYIK Szakképző Iskolája, Speciális Szakiskolája és Kollégiuma.

A nyíregyházi székhelyintézmény 14-25 éves korú sajátos nevelési igényű (látás-, hallás-, mozgás-, tanulásban akadályozott) fiatalok általános művelését végzi a 9-10. szakiskolai, speciális szakiskolai, szakközépiskolai évfolyamokon, szakképzési évfolyamokon.

Az iskola tanulói (Rácz Szilvia 2/12/B, Verdes Mária, Verdes Mónika és Szolnok Anita 2/12/D, Gilányi István 2/12/A osztályos), tanárai (Mihályi Levente, Nagy Zoltán) tartalmas műsorral búcsúztak az igazgatótól.

A Diákönkormányzat nevében Parádi Miklós 9/D osztályos diák egy olyan igazgatóról mesélt, aki nyitott volt minden új kezdeményezésre, akire minden helyzetben lehetett számítani, aki sosem mondott nemet. Törekedett a pontosságra, precizitásra, melyet viszont elvárt, és mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt.

Az elmúlt évek legkedvesebb pillanatai (kirándulás, iskolai rendezvények) képeken keresztül elevenedtek fel. Íme az „arc” kollégák, gyermekkoszorúk társaságában. A fotókról közvetlenség, öröm, szeretet sugárzott. A főnök táncra perdült, meg lehetett érinteni, karolni, mosolygott, ha a gyermekek szemébe nézett.

Az intézmény dolgozóinak nevében Dévényi Zoltán igazgató helyettes búcsúzott el. Megemlékezésében kifejtette, hogy Rácz Sándorhoz bizalommal lehetett fordulni és másoknak is bizalmat szavazott. Nem akart minden helyzetben főnök lenni, lehetőséget adott arra, hogy más is irányíthasson.

Egyszerre volt vezető, mentor, tanácsadó és barát. Kutassy György a Közalapítvány Kuratóriumának elnöke átnyújtotta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy az iskolában szeretet tapasztal, nincs tettetés.

„Minden ember a maga helyén fontos, s ennek időnként hangot kell adnom.” – mondta Rácz Sándor búcsú beszédében, nyomatékot adva az intézmény különböző részlegein (konyha, porta, pedagógia, kollégium, gyógytorna…) dolgozók munkájának. Véleménye szerint az egyén beosztásától függetlenül, magatartásával, viselkedésével érheti el, hogy az emberek lelkesen működjenek körülötte.

Szavaival igazi pedagógusként mindvégig tanít: „Folyamatosan startlépéseket kell kitalálni, kitaposni. Azon dolgokon változtassunk, amely jobbítja a helyzetet. Értéket képviselni, magasabb szintre jutni kompromisszummal lehet.”

Az intézmény dolgozói