Vastapsos siker a színházban

A pénteki főpróba, s bizonnyal a szombati bemutató is, jókedvű előadás volt. Igazából nem volt olyan pillanata, amikor a játék örömét nem éreztük volna: kitűnően szólt az ének, nagyszerű volt a tánckar (Ladányi Andrea koreográfiája), a díszlet és a jelmez (Csík György), a vizuális effektek (külön csapat gondoskodott ezek hatásosságáról), a zenei kíséret tisztasága (Kazár Pál és Rácz Márton irányításával) együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség átkerülhetett egy olyan értékeket megmutató világba, amelyre csak vágyakozva gondolhat.

Amióta kialakultak az emberek között a vagyoni (és ebből következően az osztály) különbségek, azóta a kiszorítottak arról ábrándoznak, hogy valami nagy szerencse árán bekerülhetnek a gondtalanok világába. Ennek a világképnek a termékeit mindnyájan jól ismerjük, különösen mióta a film – leginkább a harmincas évek óta – megmutatta ezt a vágyakozást.

A My fair lady nyíregyházi bemutatója egy másik szempontból is „aktuális”: anyanyelvünk katasztrofális állapotában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvcsiszolás akár a felemelkedés eszköze is lehet. Tudom én, hogy G. B. Shaw darabjában még nem erről volt szó, hanem inkább azt a fintort mutatta meg a Dublinban született drámaíró, hogy a nyelv teszi az embert, s veszélyes játék a szegénységben élőkkel szemben, ha játéknak tekintjük a sorsukat a szociális felelősséggel szemben.

A Pygmalion (illetve a belőle készült musical, a My fair lady) történetét mindenki ismeri, ezért ebben a rövid terjedelemben inkább a színészi munkáról szeretnék írni. Az kétségtelennek tűnik, hogy Kuthy Patrícia pályája Nyíregyházán ezzel az előadással teljesedett ki. Az elmúlt évek alatt sokat tanult, magabiztosabb lett, láthatóan jól érzi magát. Azt is lehet mondani, hogy rátalált Eliza szerepe. Jól döntött Tasnádi Csaba, amikor őt választotta. Tudott harsány és líraian fájdalmas lenni, szépen, iskolázottan énekelt.

- Nagy István Attila -