2008.05.05. 06:22
Reggel rettegve indulni el
<p>Gondolják csak el: milyen sebességgel mehetett az a török kamion, ha leütötte az útról még a terelőkocsit is, és magát a festőgépet is 60 méterre dobta?!</p>
Gondolják el: milyen sebességgel ment az a kamion, ha leütötte az útról még a terelőkocsit is.
Egy apagyi forgalomtechnikai cégnél dolgozom, mint burkolatfestő. Egy balesetről szeretném a Kelet-Magyarország olvasóit tájékoztatni. Igaz, ebben a balesetben „csak” két, úton dolgozó ember sérült meg. Tudom, hogy rohanó világban élünk, és nem nagyon foglalkozunk két ember sorsával, ám nem árt elgondolkodni azon, hogy akik az úton dolgoznak, azok is emberek, nekik is van családjuk, akik hazavárják őket.
A szóban forgó baleset a közelmúltban, az M5-ösön történt, Kiskunfélegyházánál, ahol is egy török kamion elsodort egy budapesti cég két burkolatfestőjét. Tudom, mindez nem tartozik a megyei hírekhez, de remélem a tanulsága nálunk is mindenkihez szólhat. A balesetet szenvedett két srácot nagyon jól ismerem, több mint három évig dolgoztam velük együtt. Most is a munkájukat végezték, amikor jött egy kamion. Annyira sokat olvasni arról, hogy a kamionosok milyen sebességgel közlekednek. Csak gondoljanak bele: milyen sebességgel mehetett az a kamion, ha leütötte az útról még a terelőkocsit is, ami 150 méterre van a festőgéptől, és magát a gépet is 60 méterre dobta! Rajta a két emberrel, akiket nem véd sem karosszéria, sem légzsák, sem biztonsági öv.
A gépkezelő életveszélyes állapotban fekszik a kórházban, kulcscsontöréssel és nagyon súlyos fejsérüléssel. Azóta is folyamatos altatásban van. A hátul ülő kúprakót a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül, neki annyira roncsolódott mindkét lába, hogy nem tudni, megmenthető lesz-e? Ez borzasztó! De a legrosszabb az egészben az a közöny, hogy sehol nem foglalkoztak a balesettel, még meg sem említették. Arra kérem az embereket, hogy csak egy pillanatra gondolkodjanak el! Ezek az emberek azért vannak az utakon, azért dolgoznak, hogy az autósok gyorsabban és biztonságosabban közlekedhessenek. A mi munkánkhoz elhivatottság kell, az ember már ott tart, reggel úgy megy el otthonról, hogy talán soha sem tér vissza! Mi önökért vagyunk! Egy picit lassítsanak, kérem!
Remélem, hogy a soraim megjelennek a lapban, miként azt is, hogy sok autóvezető elgondolkodik a történteken. De a legjobban azt szeretném, ha a két kolléga mielőbb felépülne a balesetből és dolgozhatna tovább. Önökért!
Kapcsolódó cikkek:
Garai József
