Jogászszemmel: A haszonélvezeti és a tulajdon jog

Korábban megjelent cikkükben a haszonélvezeti joggal kapcsolatosan azt olvastam, hogy „a tulajdonost illeti meg a rendelkezési jog, a haszonélvező hozzájárulása nélkül is eladhatja a lakást.” E szerint tévesek azon ismereteim, hogy a haszonélvezeti jog erősebb a tulajdonjognál?

A haszonélvezeti jog bizonyos vonatkozásban valóban erősebb a tulajdoni jognál, mely abban nyilvánul meg, hogy a haszonélvező a tulajdonost (illetve a leendő tulajdonosokat) megelőzően gyakorolhatja a birtoklás, használat, illetve hasznok szedésének a jogát. A tulajdonos ezen jogokat csak akkor gyakorolhatja, ha ezekkel a haszonélvező nem kíván élni, tehát ebben a tekintetben a haszonélvezőjoga valóban „elsődleges”.

A korábban megjelent újságcikkben írt „rendelkezési jog” azonban a dolog elidegenítését, valamint megterhelését jelenti. A tulajdonos bármikor átruházhatja a tulajdonjogát, a haszonélvező hozzájárulása pedig nem szükséges az adásvétel érvényességéhez. Általában viszont az a vevő érdeke, hogy az ingatlant haszonélvezeti jogtól mentesen szerezze meg, így az adásvételi szerződésben a haszonélvező ellenérték fejében lemondjon ezen jogáról, ily módon szerződő féllé váljon. A haszonélvezeti jog egyébiránt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, nyilvántartott jog, a tulajdonosok „cserélődése” nem érinti annak fennállását, az nem „törlődik” a változással. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy olyan megállapodást kössön a haszonélvező a tulajdonossal, hogy az ingatlan csak a haszonélvező hozzájárulásával idegeníthető el harmadik, küldő személy részére.

Dr. Vojsánszki Éva