Eriksen visszatér?

Amikor vasárnap olvastam a hír címét, miszerint Christian Eriksen visszatér a klubjához, arra gondoltam, a kiváló dán középpályás felkeresi nevelőegyesületét, szülővárosa, a Middelfart egyletét, a G&BK-t, s hogy kicsit feldobja a csapatot övező hangulatot, beszáll a dán harmadik vonalban szereplő gárdába. A hírt magát megnyitva némi döbbenettel értesültem arról, hogy az Európa-bajnokság elején, még a csoportkör első fordulójában a Dánia–Finnország-mérkőzésen a halálból visszahozott futballista nem Middelfartba, a G&BK-hoz, hanem Milánóba, az Inter­nazionaléhoz tart.

Az Inter drukkerei a hír hallatán „Mi vagyunk Christian Eriksen” rigmussal tisztelegtek a klub középpályása előtt, jelezve, hogy minél hamarabb várják vissza az együtteshez, Simone Inzaghi, a kék-feketék vezetőedzője pedig a következőket mondta: „Még az Európa-bajnokság előtt beszéltem Eriksennel, számítottam rá az új idényben. A történtek miatt azonban nagyon jó döntést hozott az Inter, hogy szerződtette Calhanoglut, hiszen így bőven lesz ideje visszatérni Eriksennek, akit tárt karokkal várunk vissza a pályára.”

Profi nyilatkozat, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Lám, az Inter máris gondoskodik Eriksen helyettesítéséről, ugyanakkor visszavárja a dán játékost. Profi – és ijesztő.

Valóban az lenne az egyszerre tragikus és szerencsés sorsú labdarúgó jövője, hogy felépülve visszapattanjon a mókuskerékbe, s újra lője a gólokat, termelje a profitot?

Az olasz ligában, a Serie A-ban semmi esetre sem. Teljesen mindegy, mit mond a vezetőedző, mit gondolnak a drukkerek, van fölöttük álló erő. Olaszországban törvény mondja ki, hogy diagnosztizált szívrendellenességgel tilos professzionális szinten sportolni.

Passzoljuk haza a labdát! Ha másfél évtizede nálunk is lett volna ilyen törvény, ifjabb Ocskay Gábor és Kolonics György talán még ma is közöttünk élne. Mert bár a kiváló hokis értelmetlennek tartotta az életét a jégkorong nélkül, az olimpiai bajnok kenus pedig pályafutása utolsó nagy dobásaként még próbára akarta magát tenni a pekingi játékokon, de ha ez törvény szerint lett volna lehetetlen, akkor az talán nem csupán visszatartotta volna őket ettől, hanem a belenyugvást is elősegítette volna. S nem is vitás, idővel más szerepkörben is megállták volna a helyüket a sport világában.

Christian Eriksen, csak remélhetjük, nem csupán azért hagyja majd el Olaszországot, hogy kibúvót találjon a törvény alól. Hanem hogy felkészüljön a civil és hosszan tartó boldog életre.