Egy máig feledhetetlen bajnoki cím

Debrecen - Harmincöt évvel ezelőtt 15 éve várt álmot teljesített be a Loki a Nagyerdei Stadionban.

Sok Loki-szurkolónak a mai napig felejthetetlen egy 8. bajnoki cím is, melyet a DVSC éppen 35 esztendeje szerzett három fordulóval a befejezés előtt az NB II-ben. Akkor érett be a 2007 szeptemberében elhunyt Fölöp Kornél vezette szakosztály hároméves szisztematikus munkája. Nevezhetnénk menedzsmentnek is, és nem járnánk messze az igazságtól, mert korát megelőzte – legalábbis a második vonalban – a DVSC szervezeti felépítése. Mivel a politikai akarat sem hiányzott, 15 évnyi küzdelem végén újra az NB-be jutott a Loki, és éppen nagy riválisa, a Nyíregyháza legyőzésével.

Igazi népünnepély

Ma már elképzelhetetlen az a futball-láz, ami akkor átjárta Debrecent. Az utolsó hazai fordulók napján, ugyan nem a klub színeibe öltözve sállal és más kiegészítőkkel, de emberek ezrei özönlöttek már délelőtt a Nagyerdei Stadion felé. A hosszúpályás salakmotorozáshoz méretezett, hivatalosan 14 ezer férőhelyes arénában már a Színészek–Újságírók (2–0) előmérkőzésre minden hely foglalt volt, pedig a két egyenesben több sor lócát is elhelyeztek a fekete salakra. A lelátón mint a heringek, úgy zsúfolódtak össze az emberek, Nyíregyházáról az akkori becslések szerint ötezren érkeztek. A hazai drukkerek 23 ezren képviselték a piros-fehér színeket. A tribünnel szemközti lelátó jobb oldalán sok száz Loki-zászló lengett, tőlük balra a Szpari-szimpatizánsok valamivel kisebb kontingenssel vonultak fel. Leírhatatlan volt a hangulat és várakozás, hiszen másfél évtized sokszor kudarccal teli küzdelme érhetett véget azon a vasárnap, hogy egy új korszak kezdődjön a klub életében.

Bár a már szintén eltávozott Potyók Lajos még kihagyta a büntetőt, de Tóth Ernő belőtte a később megítéltet, és a Maczkó Gyula, illetve Czeczeli Károly találataival 1–1-re álló mérkőzésen beállította a végeredményt.

A lefújáskor tízezrek özönlöttek a pályára, folyt az ereklyevadászat, majd a spontán fieszta a B-közép több tagjának a Csónakázó-tóban folytatódott, miután a fiúkat előbb a vállukon vitték az Újvígadóba ünnepelni.

HBN-ÉP