Nyíregyházi Egyetem

2008.03.14. 17:04

Nem szétválaszt: összeköt

<p>Dr. Balogh Árpád, a Nyíregyházi Főiskola rektora, aki maga is a [email protected] levelezői közé tartozik, arra kérte a fórum tagjait, írják le őszintén, mit gondolnak a főiskoláról, annak a városban, a régióban betöltött szerepéről.</p>

„Elfogult vagyok: évek óta oktatok a kommunikációs szakon, közelről látom az intézmény egész tevékenységét – írja Angyal Sándor. – Nagyon sok olyan ember került ki ebből az intézményből (miniszterek, művészek stb.) akik vitték, viszik az intézmény jó hírét. Eddig is konvertálható tudást kaptak itt a hallgatók, akik nem csak pedagógusok lettek, hanem a műszaki, a kulturális és az üzleti életben is megállják a helyüket, s méginkább így lehet ez a bolognai módszer meghonosításával. Nyilvánvaló, hogy a képzés és az élet igényeinek összehangolása egy véget nem érő folyamat, ami állandó mozgásban, változásban van, s amire az eddiginél is több figyelmet érdemes fordítani. De a Nyíregyházi Főiskola létjogosultságát, a város, az agglomeráció és a régió életében betöltött sokirányú szerepét megkérdőjelezni több, mint hiba. Szakemberképző „gyárnak” titulálni meg egyenesen sértő.”

Kalenda Zoltán – mint a főiskola egykori hallgatója – elsősorban érzelmileg közelítette meg a kérdést: „A harminc éves főiskolai találkozónkon, egyik tanárunk sírjánál a többiek arra kértek, próbáljam meg tükröztetni a három évtized különbségeit. Persze, hogy saját példámon illusztrálta, mondtam is, hogy szegény biztosan szívére vette volna, hogy sikeres kommunikációs képzés színtere a Sóstói út – nekem tucadszor tudomásomra hozta, hogy „újságírókat nem képezünk, csak szocialista típusú tanárokat viselünk el, kölönben is hosszú a haja, menjen el, vágassa le.” Nos, egy infarktusnyi meglepetés bizonyára érné szegényt, ha nem ettől, akkor a ténytől, hogy az orosz tanszék szomszédságában a hittudományi található...

Emlékszem a Magyar Ifjúság nevezetes botránycikkére, melynek címe anno 71-ben „Harcban a várossal” volt (arról szólt, hogy a főiskola elbarikádozza magát a várostól – a szerk.) Isten bizony, a napokban megálltam a kocsival és megsimogattam az ülőpadokat, amelyek nem elválasztják, hanem összekötik a várossal a főiskolát.”

- Zajácz D. Zoltán -

Ezek is érdekelhetik