2008.05.22. 16:51
A legkisebb túlélő
<p>Nagy-Britanniában ezentúl is a 24. hétig lehet megszakítani a terhességet. Van egy kislány, aki a 21. héten született, és jól van.</p>
A most 18 hónapos Amillia Sonja Taylor születésekor csak akkora volt, mint egy golyóstoll.
Pontosan tudják, mikor fogant, mert mesterséges megtermékenyítéssel esett teherbe édesanyja. Születésekor 280 g és 24 cm volt, de mára egészséges kislánnyá fejlődött.
Életben maradása akkor csodának számított, és most újra aktuálissá vált.
Ugyanis Nagy-Britannia marad a világ egyik vezető állama a terhesség-megszakításban. Az Európai Unióban itt lehet a legkésőbb abortuszt végeztetni.
A vitában sorra elvéreztek azok a javaslatok, hogy a terhesség-megszakítás elvégezhetőségének határát szorítsák le 24 hétről 22-re, 20-ra, 16-ra vagy 12 hétre. A csökkentés híveinek az volt a fő érvük, hogy ma már az orvostudomány fejlődésének eredményeként sokszor életben lehet tartani egy 24 hetes (6. hónapban levő) magzatot, akit az abortusz során eltávolítanak.
Amillia édesanyja, Sonja Taylor egész életében az anyaságra vágyott. Mikor férjhez ment gyerekkori szerelméhez, már el is képzelte a hatalmas házat, tele gyerekekkel. A sors azonban közbe szólt, éveken át nem sikerült teherbe esnie. Végül a mesterséges megtermékenyítés mellett döntöttek párjával, Eddie-vel.
Először 2006-ban próbálkoztak, ekkor az eljárás nem sikerült. Majdnem feladták már, amikor Eddie egy kislányról álmodott. "Láttam az arcát is, ahogy a kanapán játszott a babáival" - mesélte a férfi a Daily Mailnek.
Ekkor a házaspár újra Miami-ba utazott, hogy az utolsó lefagyasztott embriók egyikét beültessék az asszony méhébe.
Két hét múlva egy házi terhességi teszt pozitív eredményt hozott.
A kisbaba 2007. május 4-én fogant meg, de már a terhesség elejétől különböző problémák merültek fel. Sonja heteket töltött fekve, majd a 18. héten kórházba szállították.
Sonja ekkor az ultrahangos vizsgálaton nem javította ki új orvosát, aki terhességét 21 hetesre mondta. Tudta, így adhat egy kis esélyt kislányának az életre.
"Ez volt életem első hazugsága, de ezen a kicsi lányom élete múlt" - meséli Sonja, karjában Amilliával.
A 19. héten így császármetszéssel a világra segítették a kislányt, és ekkor megkezdődött a küzdelem az életéért.
A kislány majdnem "igazi születésnapjáig" inkubátorban maradt. Majd hazaengedték, két héttel hamarabb, mint ahogyan meg kellett volna születnie.
Sonja örömmel meséli, hogy most már minden rendbe jött, és ismét terhes. Történetét azért mesélte el ismét, mert tudja, hogy akár legálisan is megszakíthatta volna terhességét, mert még az engedélyezett időn belül volt, és akkor kislánya ma nem okozna neki ennyi örömet és boldogságot.
Az asszony nem akarja, hogy megváltoztassák a törvényeket, csupán azt szeretné megmutatni a világnak, hogy mekkora csoda, hogy a kislánya túlélte a nehéz hónapokat.
