Terhük alatt nyög az aszfalt

Gépkocsivezetőként, kerékpárosként, gyalogosként mindig is idegenkedtem a nagy autóktól. Többször kerültem miattuk – ha nem is életveszélybe – nehéz helyzetbe. Tisztelet a kivételnek, a monstrumok vezetői arcán mindig valamiféle felsőbbrendűséget, lekicsinylést véltem látni. Mintha csak azt mondanák: gyere, majd meglátjuk, ki húzza a rövidebbet!

Az biztos, hogy én lettem volna az.
Hallva, látva azoknak az örömeit, ahol a települést elkerüli a forgalmas út, bizony irigykedem. Gondoljunk csak bele, van olyan lakóhely, ahol szinte lehetetlen átmenni egyik oldalról a másikra.

Ahogy a tréfa mondja: oda kell születni! Az már régen kiderült, hogy a nagyszüleinktől megörökölt utak nem bírják el a XXI. század megnövekedett gépjárműforgalmát. A fejlődés folyamatos, és egyik alapja a megfelelő útrendszer, csakhogy, itt is mint annyi helyen, gond a pénz, az anyagiak hiánya. Így marad a toldozás, foltozás!

A másik, a már említett kamionforgalom. Modern világunk ontják a gépszörnyetegeket. Terhük alatt nyög az aszfalt, hasad a kő. Ők pedig mennek, száguldoznak, mert köti őket az idő.

Pedig lenne, kellene más megoldás. Hogy tisztább legyen a levegő, kevesebb a baleset, ne repedjen meg az út menti házak fala stb. Lehet, hogy eretnek az ötlet (bár nem csak én vallom), de legalább az átmenő kamionforgalmat a vasútra kellene terelni. Ma már ennek nem lehet akadálya, sőt a modern konténerek világában, még az autót is megspórolhatnák.

Ezzel jobban járna sok sebből vérző vasutunk is. Tudom, rengetegen érvelnek ellene, lassú, körülményes. Lehet, kicsit, de a mérleg másik serpenyőjében ott vannak a korábban felsoroltak.

• Elkötött kamion Mátészalkán
• Keresztbe fordította a kiskocsit a kamion Nyíregyházán
• Betegszállítóba rohant egy kamion

- Dankó Mihály -