A bűvös ötös

Felemás érzések kavarognak jelenleg bennem, ha az ötre úgy gondolok, mint egy számra: rájöttem az olimpia kapcsán, hogy végigkíséri az életemet. Édesapám már gyermekként a fejembe véste a négyes számot, hisz négyévente van (volt) futball-Eb és olimpia, erre tessék, mire ésszel is felfogom, sőt én is tudósítok a világ legnagyobb sporteseményeiről, addigra bejön az ötös, amitől már kisgyermekként is rettegtem, hiszen ez az osztályzat volt az elvárt, hogy jó tanulónak számíts, most pedig éppen ennyi évet vártunk az Eb után az ötkarikás játékokra is – 2016 Rio de Janeiro, de rég is volt. És már megint az a fránya ötös – öt karika, öt (szűk) esztendő, de ma már ezeket – ha el nem is lehet, nem is kell felejteni – háttérbe lehet szorítani, hiszen végre elkezdődik az olimpia. Öt aranyérmet minimum várok, remélem nem lövök vele nagyon mellé, de ha már az ötös szám bűvöletében vagyunk, maradjunk ennél, Tokió (az olimpia helyszíne) pedig ott van az öt álomvárosom között, ahova el szeretnék jutni. Apropó, ez lesz az ötödik olimpia, amit nézni fogok elejétől a végéig, ráadásul az öt évvel ezelőttiről írtam először mint újságíró! Szerda hajnal 5-kor egy softballmeccsel ezúttal is elkezdtem nézni azt a világeseményt, mely számomra mindig csillagos ötös, ha osztályzatban gondolkodom.