„Páros kolbász Debrecen”

Aligha volna elegendő nap az évben arra, hogy megbeszélhessünk anyanyelvünk élete folyásáról mindent, ami fontos. A magyar nyelv napja alkalmából most így csupán egyetlen jelenséget említenék. Egy sajátos névadási szokást, mellyel az utóbbi években olyasféle formában próbálnak intézményneveket a köztudatba erőltetni, amelyet kivet magából a magyar mondatalkotás logikája.

Kodály Filharmónia Debrecen, Rocksuli Debrecen, BMW Group Gyár Debrecen, Zoo Debrecen – sorolhatnánk. A legutóbbi ilyen a színház új hivatalos neve volt: „Csokonai Nemzeti Színház Debrecen”. Azzal semmi gond nincs, hogy a nemzeti minősítést és Debrecent hangsúlyosabbá tették az intézmény nevében. Azzal viszont igen, hogy egy ilyen alakú név körülményesen illeszthető mondatba, ugyanis a ragozásakor nehezen átlátható mondatértelmezési helyzetek teremhetnek, borsot törve a szövegalkotó és az értelmező orra alá egyaránt.

Szó szerint idézek egy közleményből: „Az önkormányzat december 29-én a nyugdíjas szervezetek tagjai közül összesen 550 szépkorút kíván vendégül látni a Csokonai Nemzeti Színház Debrecenben a Csárdáskirálynő című operett előadására, s jövő év májusára is terveznek hasonló ajándék-színházlátogatást.” Fennáll a veszély, hogy a gyanútlan olvasó első nekifutásra azt hiszi, valami nincs rendben ezzel a mondattal, mert a „Debrecenben”-t önálló helyhatározónak véli, nem az intézménynévi szerkezetnek a részeként.

Külföldi példák nyomán akár idegenszerűnek is érezhetnénk a névadás effajta logikáját, melyben a helynévi jelző a képződmény végén áll. Az akadémiai helyesírási szabályzat 188. b) pontja alapján azonban elfogadható a szóban forgó forma – igaz, a szabályzat vesszőt ír elő az alakulat végére kerülő helynév, azaz a Debrecen elé! Azt persze könnyen beláthatjuk, hogy az ilyen szerkezet a mindennapi gyakorlatban inkább körbélyegzőre, cégtáblára, emblémára való. Szerencsére a szabály következő bekezdése szentesíti esetünkben a „Debreceni Csokonai Nemzeti Színház” típusú alakot is, az pedig már teljesen „jól érzi magát” mondatba szőve! Úgy vélem, folyó szövegben érdemesebb volna így használni!

Furán festene, ugye, ha „páros kolbász Debrecen”-nek neveznék a jól ismert húskészítményt? S nagyon valószínű, hogy a „Debreceni Egyetem”-ből sem lesz egyhamar „Egyetem Debrecen”!

(A szerző az I. Kárpát-medencei korrektorverseny első helyezettje, az Anyanyelvápolók Szövetségének a tagja.)