Mondd el helyettem is!

Már nem tudom felidézni, milyen évet írtunk akkor, amikor Balázs Fecó a püspökladányi főtéren zenélt. Nem emlékszem a dalok sorrendjére, nem tudom már, melyik klasszikusnál nyomta el a közönség hangja a kisvárosi hangosítást, de arra tisztán emlékszem, hol álltunk apával. Mikor megláttam a hírt, hogy van vége az utolsó dalnak, a ladányi koncert képei villantak be. Apa már elment. Fecó is. Soha többé nem lehet ilyen együttállás, csak az érzelem- és emlékfoszlányok maradtak, azokba kell görcsösen kapaszkodni. Szívfájdítás vagy éppen az emlékezés miatt lassan egy hete újra és újra csak a Korál dalai szólnak. Most már tényleg a csönd volna jó, kicsit könnyebb napok…

Fecó, ha odafent zongora mögé ülsz, fájdítsd ott is a szíveket, s add át dalaiddal az itt maradottak üzeneteit! Annyi mindent kimondtál helyettünk, az általad énekelt sorokkal még évtizedek múlva is üzenhetünk. Most is veled üzenek: „Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el…”

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/balazs-feconak-a-szinpad-volt-az-elete-az-orvossaga-videoval-4542700/