Mindentől távol

A történet szerint Richard (Richard Armitage) és barátnője, Grace (Riley Keough) szeretnének összeházasodni, aminek a férfi gyerekei egyáltalán nem örülnek. Richard ennek ellenére a karácsonyt szeretné a gyerekeivel és Grace-szel tölteni egy isten háta mögötti házban, azért, hogy közelebb hozza őket egymáshoz. Munkája azonban visszaszólítja őt a városba, a távozása után pedig hirtelen megsokasodnak a rejtélyek.

A Téli menedék alapvetően jól ismert horrorfilmes toposzokból épül fel, ilyen például a civilizációtól elvágott téli ház vagy a kétes múlttal rendelkező főhős, aki gyerekkori traumákat cipel magával. A rendezőpáros viszont ezen elemek megszokott használatát csak a film második felére tartogatja. Addig erős atmoszférával és a lassan kibontakozó cselekménnyel építik alkotásukat. A Téli menedék abszolút különlegességét az adja, hogy több síkon is értelmezhető, sőt egy adott ponton maguk a karakterek dobják be az egyik lehetséges értelmezési lehetőséget. Hozzá kell tenni, a végére egyértelműen kiderül, hogy mire megy ki a játék. A film lassú tempóban halad, viszont folyamatosan rejtélyes és megmagyarázhatatlan események növelik a feszültséget. Emellett az operatőri munka is támogatja ezt atmoszférát, ami szinte már elemeli a valóságtól az ábrázolt környezetet.

A Téli menedék egyik legfontosabb aspektusa Riley Keough alakítása. A színésznő remekel az egyre hideglelősebbé váló mostohaanya szerepében. A film egyébként ebben a pszichológiai vonulatban is erős: Grace szeretne a gyerekek anyja helyébe lépni, akik viszont nem akarják őt elfogadni, és ez az ellentét feloldhatatlannak látszik.

Ez az alkotás nem feltétlen a műfaj legjobbja, mégis egy különleges élményt ad. Vannak benne kissé nevetségesnek ható dramaturgiai fordulatok és döntések, amelyek mindenképpen negatívan hatnak a megítélésében. Ennek ellenére többségben vannak a pozitívumok, valamint az utóbbi évek kis költségvetésű horrorjaira jellemzően ennek sem boldog a vége, sőt.

Értékelés: 3/5