Mikulás-nap: reményekkel teli várakozás

A karácsony előhírnöke, Szent Miklós december 6-án mindenféle jóval ajándékozza meg a gyerekeket. Vannak kicsik, akik kissé ódzkodnak a nagyszakállútól, viszont olyan bizonyára nincs, aki ne várná a télapót. Szikszai Vanessza pszichológustól arról érdeklődtünk, a gyermekek számára miért is olyan fontos a Mikulás-nap.

– A télapóról való gondolkodás a gyermekkori szocializáció része. Ez a mágikus elmélkedés valójában a születésüktől bennük levő természetes lelki szükséglet, amely végigkíséri az egész kisgyermekkort. Nem külső hatásra jön létre, nem a felnőttek táplálják beléjük. Egyszerűen csak reagálunk erre az igényükre. A Mikulásban való hit az egyik fontos alapja a gyerekek igazságról és jóságról való gondolkodásának – kezdte. Hozzátette, a mostani helyzetben kiemelten fontos, hogy ezek az ünnepek még nagyobb „rivaldafényt” kapjanak.

Az elmúlt évek nehézségeit a gyerekek is ugyanúgy átélték, mint a felnőttek.

Emiatt különösen fontosak azok az ingerek, amelyek kicsit elfeledtetik a járványt és az ehhez társuló számos problémát. Sok esetben megingott a biztonságos világba vetett hit. A gyerkőc számára egyéb szimbolikus jelentésein felül a Mikulás nemcsak a szülők nagylelkűségét, hanem az egész világ jóindulatát is jelképezi, ez pedig különösen fontos manapság. A nagyszakállú ennek a jóindulatnak és a kicsik boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése nagy biztonságot nyújt számukra. Szükségük van a mesebeli lényekre. Számukra a Mikulás a valóra vált mese, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig kimarad a varázslatból – jegyezte meg.

Szegényeken segített

– A gyermeki világban a mese, képzelet, álom, fantázia és valóság nem különül el élesen egymástól. Az álmodozás, fantáziálás átszövi a valóságérzékelést, nincsenek még meg a realitás éles határai. Iskoláskor előtt feltétlenül igaz, hogy a lehetséges és a lehetetlen nem képez két külön kategóriát. Körülbelül 6-7 éves korban kezd elkülönülni a valóság és a fantázia, ekkor kerül előtérbe a racionalitás és az ok-okozatra épülő gondolkodás.

Ha a gyerek idővel rájön, hogy mi a valóság, a szülő segíthet újrakeretezni a Mikulás körüli eseményeket.

Elmondhatja, hogy Szent Miklós valóban létezett, és a legenda szerint vagyonát a szegények megsegítésére fordította. Ezt a hagyományt őrizzük a mai napig, abban a formában, hogy Miklós püspök nevében a szülők valami kis aprósággal lepik meg a gyerekeket. Egy felmérés szerint általában 8 éves korukig hisznek a gyerekek a Mikulásban, de innentől is még évekig tarthat, amíg nem beszélnek az igazságról, mert szeretnének még hinni benne – hangsúlyozta a Naplónak.

Igénylik a gyerekek

Szikszai Vanessza kitért arra is, mi történik akkor, amikor a télapó körüli igazságra fény derül. Mint elmondta, a gyerekek tapintatosak önmagukkal. Fokozatosan rájönnek, hogy valami nem igazán passzol össze, de annyiban hagyják, nem bolygatják. Évek telnek el, mire elkezd jobban összeállni a kép, mert nem akarják lerombolni a saját örömüket, át akarják élni a misztikumot, a várakozás izgalmát. – Amikor azonban mégis lerombolja ezt az álmot valaki és módosul benne mindaz, amit addig hitt, nem a csalódás fog rögzülni, hanem emlékezni fog a korábbi csodára, amit minden évben átélt. Gondoljunk bele, hogy milyen sok Mikulással találkozik a gyermek az évek során, és mégsem esik kétségbe. Esetleg megkérdezi, hogy több is van belőle? A gyermek fejében addig él a télapó, amíg meg nem tudja különböztetni a valóságot a mesevilágtól. Ez pedig általában hat-hét éves korra tehető. A csodákkal teli mesevilágot elfogadják és igénylik a gyerekek, és csak akkor lépnek ki belőle, mikor megérettek rá, hogy ezt el tudják engedni. Addig viszont segítsük őket hozzá, hogy a lehető legtovább megmaradhasson élénk belső fantáziájuk és a mágikus gondolkodás, melyre felnőttként is olyan jó visszaemlékezni – javasolta a pszichológus.

NE