Jézus minket szeretett

Jézus Krisztus eljött közénk, megszabadított bennünket a halál árnyékában a félelemtől, mert születésével áthangolja az életünket. Isten Fiának születése mindannyiunk számára meghozza a szabadulás örömét, hogy gyermekeivé válva végtelen távlatot nyisson számunkra. Ő nem hatalommal, hanem gyönge kisdedként, kiszolgáltatottként jött erre a világra, és kedvességre, mosolyra, gyöngédségre, szeretetre hangol bennünket.

Az elmúlt időszakban és a ránk váró évben is a bennünket körülvevő nehézségek – a járvány okozta fájdalom, gyász, félelem és minden más betegség, szenvedés, a találkozások hiánya, szeretteinktől való távolságtartás – keresztjét hordozzuk. Mindezen küzdelemtől egyedül „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme” (Róm 16,20) tud megváltani bennünket. 

Meg kell ismernünk Isten szeretetét, aki eljött erre a világra, hogy átformáljon, átalakítson, hogy képessé tegyen bennünket a jóra, arra, hogy ne magunkat állítsuk életünk középpontjába. 

A sokak által ismert Bakancslista című filmben a főszereplők életük utolsó szakaszában vágyaikat, álmaikat valósítják meg. De mit akar Isten a mi életünkkel? Jézus zsoltáros szavát idézve: „Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat” (Zsid 10,7), tanítványait pedig így tanítja: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött” (Jn 4,34). 

Az igazi szeretet szerinti életben nem az én akaratom számít. Legyenek vágyaink, álmaink, elképzeléseink, de ne feledjük el megkérdezni az ünnep csendjében, magánimádságban, hogy mit vár ma tőlünk, tőlem az Isten. 

Miért engedte, meg ezt a járványt? Nem gondoljuk azt, hogy üzenni szeretne nekünk, mert elfeledkeztünk Róla? Pedig életünk legnagyobb problémájára: hogy az véget ér, Ő a megoldás. 

Az Isten fia hajléktalanként született, mert nem kapott szállást, majd Heródes haragja elől menekült. 30 évig egy vidéki kisvárosban, kétkezi munkásként, csöndben élte az életét. Majd amikor tanítani kezdett, poros utakon járt, fáradozott, és sokszor nem volt hova lehajtania a fejét, visszautasították, nem értették meg, majd megkínozták, kigúnyolták és kivégezték. Ez lenne a sikeres, Istenhez méltó élet? Nem így képzeljük el Istent! 

Jézus Krisztus nem szenvedni szeretett, hanem bennünket szeretett. Értünk vállalta a nehézségeket, és akármilyen körülmények között telt a földi élete, soha nem tért le a szeretet útjáról. Ezzel tanította meg, hogyan kell élni, szeretni. Ebben a nehéz helyzetben is megtanít bennünket, hogy a körülményektől függetlenül figyeljünk rá, mert Ő az, aki békét, reménységet hoz a szívünkben, vigasztalást a fájdalmunkban, gyászunkban, és végtelenre nyitja előttünk a kaput. Nem azért, hogy megszüntesse a problémákat, hanem hogy velünk legyen minden élethelyzetben. 

Isten Fia gyermekké lett, hogy mindannyian gyermekei, Jézus Krisztus testvérei, és így egyek lehessünk. Ez az emberi méltóságunk alapja, amit senki, soha el nem vehet tőlünk, de még mi sem tudjuk levetni magunkról a bűneink által sem, mert Isten Jézus Krisztusban szeret bennünket. Ez karácsony örömhíre.