Az egyik legrégebben háziasított faj

A juh hazánkban őshonos haszonállat, amit elsősorban a húsáért, a tejéért és a gyapjáért tartanak. Napjainkban azonban akad néhány ember, aki házi kedvencként tekint ezekre a nyájas állatokra. – Tudok olyanról, aki terápiás céllal tart néhány bárányt a háza körül. Összességében mégis nagyon kevés azoknak a száma, akik szimplán hobbiból nevelik őket. Vannak olyanok, akik nyáron a kertjüket legeltetik a juhokkal, ősszel pedig pörköltet főznek belőlük, ezenkívül pedig semmilyen hasznot nem húznak az állatból – mondta lapunknak Györfi László juhász.

– Mivel a birkafélék legelő állatok, így a tikkasztó hónapokban legeltetésre van szükségük, amely a takarmánynak a 90, de van, hogy a 100 százalékát kiteszi. A téli hónapokban be kell zárni őket és lucernával, szénával, valamint kukoricával etetni, de vannak olyan egyedek is, amelyek tápot kapnak – folytatta. – A szaporításukról szólva, azokat, amelyek régi fajtájúak, ősztől űzetik úgy, hogy tél közepétől legyen bárányuk. A tavaszi hónapokban minden erőlködés felesleges, hiszen csak a nyár utáni időszak kedvező számukra. A modernebb fajták esetében az anya a bárány leválása után szinte azonnal újra vemhes lehet. Az ő életük annyiról szól, hogy párzanak, bárányt nevelnek, majd ez a folyamat ismétlődik rendszeresen – tette hozzá érdeklődésünkre.

A juhok hasznosítása

A juh kicsinyét báránynak nevezzük a születésétől fogva egészen odáig, míg leválasztjuk az anyáról, tehát négyhónapos koráig. Majd ebből lesz a jerke- és a kosbárány, aztán a jerke- és a kostoklyó, végül pedig az anyajuhok és a kosok. – A juhok közül a legtöbb fajtát inkább a húsáért tartják, nem pedig a tejéért. Természetesen vannak tejelő példányok, melyeknél a hús csupán másodlagos – mondta a juhász. – Azok az egyedek, melyeket főként a tejéért tartanak, alkatilag is teljesen másképp néznek ki. Mivel rendszeresen fejik őket, így ha jó erőben vannak is, sokkal csontosabbak lesznek. A húsáért tartott juhok olyan testalkattal rendelkeznek, hogy ha levágják őket, minőségi legyen a végtermék, így őket nem is szokás fejni. Azonban a skála szélesebb, hiszen sokan tartják ezt az állatot a gyapja miatt is, ami a legutóbbi évben tapasztalhatóan nem volt a legjobb, néhány évvel ezelőtt teljesen más volt – folytatta.

– Maga a faj rendkívül barátságos, azonban egy koscsapatban gyakran előfordulnak verekedések. Amikor űzetés van és egy kos kinéz magának egy anyát, rendszeresen őrzi, hogy más hímnemű juh ne férjen a közelébe. Ekkor adódik a legsűrűbben vita és csata a kosok között. Ügyelünk az összezárva tartásra, hiszen olyankor több gond van, amikor rendszeresen születik egy bárány, mint olyan esetekben, amikor beütemezett módon várjuk a kicsiket – mondta.

Vámosi Kira