A beteg ne féljen elmondani, mit érez

Ha egy közeli barátunkat, ismerősünket, esetleg családtagunkat tragédia éri, sokszor tehetetlenül tördeljük a kezünket, eszköztelennek érezzük magunkat, mert nem tudjuk, hogyan segíthetnénk. A cselekvésképtelenség forrása sok esetben a megfelelő kommunikáció hiányából fakad. Egy ilyen élethelyzet kapcsán alkotta meg dr. Susan Silk amerikai pszichológus a Ring Theoryt, azaz a „koncentrikus körök” elméletét. Susan, aki mellrák túlélő, saját betegsége és kezelései alatt maga is megtapasztalta, hogy egy olyan nehéz élethelyzet, mint a rákbetegség, milyen akadályokat gördít az emberi kapcsolatok elé. Az elképzelés egyszerű: rajzoljunk egy kis kört, és a közepébe írjuk be annak nevét, aki a traumát átéli, tehát például Susan, akinél rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Most indítsunk el egy nagyobb karikát, ide kerül a középpontban álló családja. Az ennél nagyobb körökbe pedig a közeli barátok, hozzátartozók esnek, a még távolabbi részeken a kollégák, ismerősök foglalnak helyet.

Minden esetben alkalmazható

Az elmélet az élet bármely területén hatásos lehet, hiszen a lényege, hogy a krízishelyzetben felmerülő kommunikációs hibákat kiküszöböljük, a szabály pedig a következő: panaszkodás kifelé, vigasztalás befelé. A legnagyobb szólásszabadság joga tehát a középpontban lévő embert illeti, a legkisebb azokat, akik tőle a legtávolabb esnek. Természetesen mindenki panaszkodhat, nem mindegy azonban, hogy milyen irányba.

A panaszkodás itt nem azt jelenti, hogy az ember elárasztja a problémáival a másikat, hanem értően, kölcsönösen megbeszéli mással az aktuális témát, ami foglalkoztatja.

Előbb mindig nézzünk körül, hol helyezkedünk el a körben, és csak olyannak mondjuk el bajainkat, akik az adott elképzelt ábrán tőlünk kifelé esnek. Az eddig még csekély ismeretséget nyert teóriáról Bánfi Ildikóval, a Holnapom Egyesület elnökével beszélgettünk, aki kifejtette, a daganatos betegekkel való megfelelő kommunikáció kulcs fontosságú, ezért a támogató közegnek és a betegnek egyaránt meg kell tanulniuk, hogy mit, mikor és hogyan közöljenek egymással.

Csak őszintén

– Az egyik legfontosabb dolog az őszinteség. A beteg ne féljen elmondani, hogyan érez. Persze, mindenkinek csak annyit, amennyit elbír, tehát a gyermekeknek például a saját szintjükön, de feltétlenül mondjuk el, mi történik velünk – tanácsolta Ildikó, aki maga is ráktúlélő. Figyelmeztetett arra is, hogy ezen az ábrán még sosem látta a professzionális segítséget, amelyet véleménye szerint fontos lenne feltüntetni, hiszen a betegek jelentős részének szüksége lenne szakemberek segítségére a rákkal való küzdelem során, valamint akkor is, ha már győzedelmeskedtek felette. – A diagnózis hallatán az érzelmek hatására az ember regresszióba kerülhet, éretlen megküzdési módok kerülhetnek előtérbe, és elveszíti a kontrollt saját teste és az események felett. Az ő elsődleges feladatává a túlélés válik – nyilatkozta az egyesület elnöke.

Támogató háttér

– Az egyik legerősebb védőháló az ember számára ilyenkor a család. Gyakran megesik azonban, hogy „túl jót akarnak” a betegnek. Ezért fontos, hogy a kör közepén álló tudjon visszajelzést adni a környezetének: mi az, amiről szívesen beszél, mikor kívánja a társaságot, vagy épp mikor szeretne magára maradni – osztotta meg a Naplóval Ildikó, aki azt is elmondta, meg kell tanulni az egészséges önzést, de asszertívan, indulatmentesen érdemes közölni szükségleteinket a segítő közeg felé.

Sajnos még mindig tabutéma a rák, és ahogy ezen a rajzolt ábrán a külső körök felé haladunk, a távoli rokonok, ismerősök, kollégák felé, elérkezünk azokhoz az emberekhez, akik sok esetben nem tudják, hogyan álljanak a kialakult élethelyzethez.

– Ezért ezeknek a kapcsolatoknak egy része „elszivárog” kölcsönös kommunikációs gátak miatt – részletezte a szakember. Fontos lenne tehát megtanulni a megfelelő kommunikációt, így talán ezek a kötelékek sem szakadnának el csupán azért, mert nincsenek meg a megfelelő szavak.

Együtt könnyebb

Előfordulhat sajnos az is, hogy a beteget különböző okokból kifolyólag nem tudja támogatni a családja, és nincsenek barátai sem. Ebben az esetben kiváltképp fontos, hogy megfelelő támogató közegbe kerüljön.

„Ahány ember, annyiféle küzdelem létezik a rák ellen, hiszen mind különböző személyiséggel rendelkezünk, és a többség sajnos nehezen éli meg a betegséget és annak velejáróit”

– emlékeztetett Ildikó. Megtudhattuk, aki segítségre szorul, azt tárt karokkal várja a Holnapom egyesület. – Akkor is érezhetjük magunkat magányosnak, ha biztos háttér áll mögöttünk. Sokan elveszettnek, elszigeteltnek érzik magukat, és a környezetük nem tudja, pontosan min megy keresztül a beteg. A terápiás csoportokban minden történet más és más, ugyanakkor több szempontból rendkívül összecsengő, ezért nyújthatnak egymás számára olyan segítséget a segítők által vezetett csoportok, amelyre más képtelen lenne – tette hozzá az egyesület elnöke, aki azt is elmondta, minden új tagot szívesen látnak, mert szeretnék megmutatni: együtt könnyebb.

Berecz Dorina