2017.02.07. 11:04
"Bekötött" szabadság
<em>A leggyakoribb az, ha előre megfontolt szándékkal sétálunk be a hangulatos üzletbe, ahol az eladók szinte mindig kedvesek. (Legalábbis én még sosem találkoztam megkeseredett, stressz tépázta ábrázatú könyvárussal.) A könyv nem hűl ki, senki sem csapja a bolt pultjára felháborodottan a lapra tálalt elmeétket, ha nem ízlett, s abba is könnyen belenyugszunk, ha épp nincs az üzletben a kért menü.</em> Horváth Borbála írása.
A leggyakoribb az, ha előre megfontolt szándékkal sétálunk be a hangulatos üzletbe, ahol az eladók szinte mindig kedvesek. (Legalábbis én még sosem találkoztam megkeseredett, stressz tépázta ábrázatú könyvárussal.) A könyv nem hűl ki, senki sem csapja a bolt pultjára felháborodottan a lapra tálalt elmeétket, ha nem ízlett, s abba is könnyen belenyugszunk, ha épp nincs az üzletben a kért menü. Horváth Borbála írása.
Betérünk később újra ide vagy máshová. Öröm a „csakúgy benéztem” esete is. Ilyen rendszerint akkor történik, amikor megfogadjuk, hogy ebben a hónapban aztán már tényleg nem költünk többet könyvre, vagy mondjuk addig, amíg az előzőt (hasonló úton szerzett) el nem olvassuk. Sétálgatunk intelligensnek érezve magunk, vagy teljesen beleveszve a kötetkincsekbe, a fénylő borítókba: a kreativitásba (vagy annak hiányába), ahogyan valaki igyekezett egy megkapó látvánnyal kiütni az összes oldal elolvasására való vágyunk biztosítószegét. Ha a hátlap elolvasása után még lapozgatjuk, s az illat is megcsapott, már tudható, újabb könyvvel vagyunk gazdagabbak. Nehéz kifejteni, miért jó érzés ez a birtoklás – ami még nem a tudásé, csak annak ígéretéé –, különösen ennyi lehetőség (internet, könyvtár, csere) mellett. Közel 600 éve mégis vágyjuk.
