Közhírré tétetik

Nemrégiben vásároltam egy adag (alighanem) mosogatógép port. Vagy tablettát. Ám már abban pillanatban éreztem, hogy nagy hibát követtem el vele. T. Szűcs József írása.

Egyfelől nem rendelkezem mosogatógéppel. Ám ez lenne a kisebbik baj. Esetleg befektetésnek így sem lesz utolsó. Illetve éppen hogy annak sejlik. Nem mintha attól tarthatnánk, hogy a jó hírű gyártó tisztítószerének bármilyen hibája, rejtett nyavalyája valószínűsíthető lenne. A dilemmám az, hogy gyakorlatilag minden bolti cikknél, létezik jobb, olcsóbb, kifizetődőbb. Elég csak rámenni egy vonatkozó internetes oldalra, azt fogjuk rajta találni, hogy szinte bármilyen termékből kapható legalább tizenöt legeslegjobb márka, amely messze felül múlja az összes többit. Az állítás igazságtartalma így, ebben formában persze kissé gyanús. Ám ha egyszer mindegyikről szentül állítják, hogy nincs nála jobb...

Ez a paradoxon már a tévés hirdetések tömeges megjelenése óta foglalkoztat. Hisz példának okáért miért vettem valamikor éppen az adott napon mosóport. Hacsak azért nem, mert kifogyott. Viszont csak pár órát kellett volna kivárnom, s egy újabb hirdetésben a következő pornemzedék azzal kecsegtetett volna, hogy minden korábbinál hatékonyabban mossa ki a szennyesemet. S akinek ennyi legjobb nem elég, megközelítőleg két rövid nap után máris várhatta a következő hír, amely azt tudatta, hogy megszületett, s már kapható, a világ eddigi legszuperebb mosópora. Nos, ilyen alapon, s ha van még tiszta ruhánk, az optimális megoldásra vadászva, az az egyetlen racionális reakciónk, ha sosem vásárlunk semmi nélkülözhetőt. A legutolsó bolti látogatásunkat követő napon úgyis az jutna a fülünkbe, hogy megszületett az a por, zselé, folyadék stb., amelynél hatékonyabbat kitalálni már tényleg kémiai képtelenség. De mi van akkor, ha a következő reklámblokkban arról értesülünk, hogy mégsem képtelenség. Sőt! Már ott találjuk kedvenc boltunk polcán. Szerény, viszont hosszú tapasztalataim szerint, ha igazán okosan, takarékosan próbálunk vásárolni, akkor tehát csak egyet tehetünk. Azt, hogy amiből lehet, abból egyáltalán nem veszünk. Egy dekát sem. Hanem inkább lesben meresztjük a szemünket, hegyezzük a fülünket. Hogy a megfelelő pillanatban ragadozó módjára lecsaphassunk a legfinomabb vélt áldozatunkra. De eljő-e ilyen pillanat? Merthogy az esetleg kinézett mellett akár pár perc múlva úgyis fel fog tűnni egy még jobb, még gépbe valóbb a szemünk előtt. De nem nyugodhatunk meg ezzel sem, hisz rögvest követi egy még korszerűbb. És így tovább. Már ha a gyártók, forgalmazók stb. ajánlásait komolyan vesszük. S miért ne vennénk? Ergo, mégiscsak okosabb kivárni.

Ha teljesen biztosra akarunk menni, akkor egy-két évtizedet bizonyosan türelemmel kell lennünk. Hogy immár valóban nagy valószínőséggel azt vásároljuk meg, amely tényleg non plus ultra a maga kategóriájában. Vagy legalább nem képesek legalább egy-két hétig hasonlóan univerzálisan unikális terméket szembe állítani vele a rivális gyártók. Nos, ezt talán már vehetjük „irány a bolt” vezényszónak.

- T. Szűcs József -