Csak úgy járna a pénz

Finnországban azzal érveltek a feltétel nélküli alapjövedelem (egyelőre csupán társadalmi kísérletnek szánt) januári bevezetésekor, hogy ha valaki a jövőben nem dolgozik, azt nem problémának, hanem vívmánynak kellene tekinteni. Mielőtt még bárki azzal vádolná északi rokonainkat, hogy „eszement egy népség”, érdemes rávilágítani, hogy ezek a derék finnek konkrétan mire is utaltak. Nos, ők már azokra az időkre készülnek, amikorra (úgy húsz év múlva) a ma ismert munkahelyek akár harmada, negyede is megszűnhet a nyugati világban a robotok térhódítása miatt. Petneházi Attila írása.

A finneknél havi 170 ezer forintnyi apanázst juttatnak az állástalanoknak, ami azt követően is jár nekik, ha közben sikerül munkát találniuk. Ezzel egyidejűleg azonban megvonnak tőlük mindenféle szociális juttatást, kivéve az egészségbiztosítást és a lakbértámogatást. A kérdés az, hogy a kiválasztott munkanélküliek hogyan reagálnak a hirtelen rájuk szakadt viszonylagos szociális biztonságra; ellustulnak, és eszük ágában se lesz munkát vállalni, vagy megtáltosodnak, képezik magukat és hajlandóak lesznek az alapjövedelmüket akár részmunkaidős foglalkoztatással kipótolni.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy egy ilyesfajta kísérlet milyen reakciót váltana ki a „vadkeleten” tisztes szegénységhez szokott, ám a rendszerváltás óta talajt vesztett honfitársainkból. Számítások szerint nettó 90 ezer forint alapjövedelem és nettó 120 ezer forint minimálbér mellett a rendszer nálunk is működőképes lenne. Hát, ha arra gondolok, hogy a közfoglalkoztatásból hasonló taktikával eddig vajmi keveseket sikerült a munka világába „visszatuszkolni”, nem is tudom…

- Petneházi Attila -