Andalgás erdeinkben

Hajdú-Bihar - Erdő – mindenkinek mást jelent, ám a szó hallatára a legtöbb emberben kellemes érzések keletkeznek.

Szerencsések azok a települések, amelyek határában erdő van. Az erdő jelenléte például egy észak-magyarországi megyében evidens, ám a hajdú-bihari kultúrsivatagban nem is olyan természetes. Kivétel a nyírségi rész, és ebbe beletartozik Debrecen is, ahol a Nagyerdő, mint a város természetes erőforrása ontja magából az életenergiát, az oxigént, a hűst.

Persze ezen mit sem változtat, hogy a sűrű rengeteget nagy részét az elmúlt évszázadban parkerdővé szelídítette, a maga hasznára alakította az ember. Szerelmes andalgások a rejtett ösvényeken, baráti bográcsozás a bokrok hűsében, játszóterek nyüzsgése a lombernyő alatt, a Békás-tóba hulló falevelek nyugtató látványa, a stadion körüli kilométereiket rovó „mozgásőrültek” pihegése, gyermekeiket sétáltató szülők csevegése, az állatkertből ki-kiszűrődő egzotikus hangok éppen úgy hozzátartoznak a mai Nagyerdőhöz, mint a távolról olykor ideszűrődő motorosfűrészek vinnyogása, vagy a balta és a fa találkozásának tompa koppanása. Mindenesetre bármelyik évszakban, bármilyen lelkiállapotban, egyedül vagy többedmagunkkal jó kimenni az erdőbe – legyen az a Nagyerdő, a böszörményi kiserdő, a ladányi Farkassziget vagy a Gúthi-erdő ősrengetege. Becsüljük meg a természet eme adományát.

HBN–KZS