„A magyar ember magyarul énekeljen”

Debrecen - Mészáros János Elek életéről is mesél a soron következő debreceni koncertjén. Interjú Mészáros János Elek operaénekessel.

A Nagytemplomban is, és a hajdúböszörményi református templomban is elkápráztatta már közönségét a 2012.évi Csillag születik győztese, az ismert énekes, Mészáros János Elek. Amellett, hogy a közönség nagyon szereti, 2012. szeptember 16-án Szenes Iván művészeti díjat kapott a névadó dalszerző emlékére rendezett koncerten. Vasárnap este ismét a Nagytemplomban csendül fel Mészáros János Elek hangja. Ebből az alkalomból kérdeztük a művészt.

Anyák napja alkalmából május 3-án a Nagytemplomban ad koncertet. Milyen érzés fogja el, ha arra gondol, hogy a debreceni istenházában fog énekelni?

Mészáros János Elek: Gyerekkorom óta rendszeresen járok templomba. Édesapám minden vasárnap megfogta a nővérem és az én kezem, majd istentiszteletre vitt minket.

Számomra ez biztonságos közeg, a világ bármelyik templomában dalolhatok, mindig otthon érzem magam, mert hiszem azt, hogy az Isten ott van velünk.

Reformátusként a debreceni Nagytemplomban énekelni különös érzés – bár úgy hiszem, hogy mindenki számára a saját temploma a legkedvesebb – mégis nagy öröm, hogy itt léphetek fel. A templomkoncerteken megtapasztaltam, hogy próbálkozhatom, de ez mind semmit sem ér, ha az Isten lelke nem dolgozik rajtam keresztül, hiszen én is csak egy csatorna vagyok és azt a szeretetet tudom közvetíteni, amit fölülről kapok. Ilyenkor tudatosul bennem az, hogy bármi, amit a Teremtő a kezébe vesz, az áldássá válik. Isten szeretete nap mint nap közel van hozzánk.

A műfaj választotta az előadót vagy fordítva?

Mészáros János Elek: Gyerekkorom óta éneklek, de bizonyos stílusok – a disco, a pop, a rock, a jazz, a metál zene – teljesen elkerültek; ugyanakkor a népdalok, a magyar nóták, a hazafias dalok, az operák, operettek, táncdalok nagyon közel állnak hozzám. Abban vagyok más a többi énekestől, hogy több műfajt tudok viszonylag jól előadni a műfaji határok között.

Ezekben a dalokban olyan értékek vannak, amelyek összekötnek bennünket; ezt próbálom ápolni és továbbadni.

Szerintem fontos, hogy a magyar ember magyarul énekeljen, magyar szerzőktől, mert ha mi a saját hagyományainkat, örökségünket nem ápoljuk, akkor azt helyettünk más nem teszi meg!

Egyre inkább úgy érzem, hogy az én feladatom bizonyos régóta hallott dalokat tisztára mosni.

Sok olyan mű van, amelyekhez az idők alatt mindenki rakott hozzá egy keveset, aztán már annyira megváltoztak, hogy nem lehet rájuk ismerni – ezeket a magam egyszerűségével próbálom előadni, és ugyanakkor a mai ember számára lefordítani. Megmutatni, hogy mennyi érték van bennük, csak oda kell figyelni, és nem kell többet hozzá tenni, mint ami benne van ezekben a zenei alkotásokban.

Kortárs dalok is szerepelnek a repertoárban?

Mészáros János Elek: A „Kell még egy szó” című dal szinte minden koncertemen elhangzik. Ez egy modern zene, egészen egyedi üzenettel. Ahhoz az élethelyzethez kötöm, amikor a gyermekéért minden tőle telhetőt megtevő szülőtől búcsúzik a gyermek, itt hagyva családját, hazáját. Mit mondhat a szülő a gyermeknek? „Kell még egy szó, / mielőtt mennél, / Kell még egy ölelés, / ami végig elkísér…”. Hiszem azt, hogy az Isten nem véletlenül teremtett minket magyarnak, nem véletlenül helyezett minket a Kárpát-medencébe, mert itt van feladatunk és célunk.

A cívisvárosba anyák napja alkalmából érkezik. Milyen üzenettel érkezik?

Mészáros János Elek: Remény­kedem, hogy azok, akik a szüleiknek szeretnének egy kellemes délutánt szerezni, és eljönnek a koncertre, az ének örömén túl útravalót is kapnak tőlem.

A koncertjeimen mindig elmesélem, hogy rajtam hogyan segített Isten, hogyan változtatta meg az életemet. Talán megértik azt, hogy az Úr egy embert sem azért teremtett, hogy szomorúságban és bánatban éljen, hanem egy csodálatos utat készített mindenki számára. Csak mi mindig okosabbak akarunk lenni az Istennél, és mindig más utakon akarunk elindulni, nem azon, amelyiken ő terel bennünket.

HBN