2012.10.03. 16:00
A szerencsejáték-függőknek nem segítünk a betiltással
Megyénkben egyelőre nem találtunk - ha van, örömmel vesszük a jelentkezését – olyan szakembert, aki kifejezetten a játékszenvedély-betegekkel foglalkozna.
Megyénkben egyelőre nem találtunk - ha van, örömmel vesszük a jelentkezését – olyan szakembert, aki kifejezetten a játékszenvedély-betegekkel foglalkozna.
Találkoztunk viszont Galán Anita, szociális munkással, aki jelenleg szociálpolitika szakos hallgató a Debreceni Egyetemen, a kutatási területe pedig a szerencsejáték-függőség. Neki tettük fel kérdéseinket.
Mennyire súlyos ez a probléma a mi vidékünkön? Fel lehet-e mérni egyáltalán, hogy főként milyen korosztályt (nő/férfi/gyermeket) érint? Valóban évente 20-25 százalékkal többen vannak?
Sajnos nem hogy megyei, vagy városi, de országos adatokkal is alig rendelkezünk a szerencsejáték-függőség előfordulását illetően, nem sok felmérés készült eddig a témában. A Szonda Ipsos 2009-es kutatása szerint a magyarországi felnőtt lakosság 11%-ánál okoz valamiféle problémát a szerencsejáték, a függők száma kb. 100 ezer fő lehet. Egyes kutatások szerint ez a szám évről-évre 20-25%-al nő. Ha belegondolunk, akkor az „ettől szenvedők” száma még nagyobb, hiszen a betegség, ill. annak következményei hatással vannak a családtagok életére is, tehát közvetve majd félmillió ember életét keseríthetik meg a szerencsejátékok. A játékszenvedély-függőség a férfiak körében terjedt el inkább, a nőket és a gyermekeket kevésbé érinti. A gyerekek, illetve a fiatalok inkább az online formában játszott póker miatt lehetnek veszélyben, ami esetükben azért érdekes, mert az internetfüggőség és a szerencsejáték-szenvedély kombinációjáról beszélhetünk.
Utalhatnak-e rá korai jelek, ha valakit fenyeget ez a „kór”? Milyenek? Hogyan lehetne elé menni az elhatalmasodásnak?
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az életvitel megváltozása (nem érdeklik a régi hobbijai, nem foglalkozik a barátaival) már utalhat arra, hogy valamilyen probléma keletkezett az egyén életében, ám ez még nem feltétlenül jelent szenvedélybetegséget. A függőség – és most elsősorban a játékszenvedély-betegség – kialakulását azonban újabb tünetcsoport jelezheti. A tolerancia növekedése miatt egyre többet fog az egyén játszani, ami mind a gép előtt töltött időben, mind az ott elköltött pénz mennyiségében megmutatkozik. Tehát, ha egyre több időt tölt ismeretlen helyen, amiről nem akar beszámolni, egyre több pénz folyik ki a kezei közül, az már mind árulkodó jel lehet. Egyre több pénzre lesz szüksége a játéka folytatásához, és ehhez újabb és újabb pénzforrásokat kell feltárnia. Jöhetnek a kölcsönök, az eladott vagy zálogba tett értéktárgyak, az esetleges lopások.
Emellé társulhat a hangulatingadozás, ami minden szenvedélybetegre jellemző, hiszen ha valamilyen ok miatt nem kapják meg a „szenvedélyük tárgyát”, akkor idegesebbek, ingerlékenyebbek lesznek az elvonási tünetek miatt.
Az „elhatalmasodás” megakadályozását mindenképpen szakemberre kell bízni, sajnos a családtagok „rábeszélései”, az örökös „most fordult elő utoljára” ígéretek nem vezetnek jóra.
Rendelkezésre állnak-e sok évre visszatekintő tapasztalataink arról, milyen sors vár a súlyos játékszenvedély-betegekre?
A szerencsejáték-függők nagyon nehezen ismerik be a problémájukat. Találkoztam olyan beteggel, aki többszöri visszaesés után egy délután alatt eljátszotta a vállalkozása értékét (2,5 millió Ft-ot), majd emiatt elvesztette a családját és a házát is. Próbált segítséget kérni, ám még mindig azt bizonygatta, hogy ő képes kontrollálni a játékát, és ha szerencséje lett volna, nem vesztett volna annyit. Amíg valaki nem ismeri el, hogy teljesen elvesztette a kontrollt, és a játék uralja az életét, addig nem lehet neki segíteni. Ez a függőségek lényege. Egy alkoholista nem tud keveset inni, ahogy egy játékfüggő sem tud keveset játszani. Addig isznak, amíg van mit, és addig játszanak, amíg van miből. Ezt kell beismerni és elfogadni. Aki felvállalja a problémáját, és próbál szakembertől segítséget kérni, vagy eljár a GA-ba (szerencsejáték-függők önsegítő csoportja), annak van esélye a tartós absztinenciára.
Hozhat-e gyógyulást a szenvedélybetegek számára, ha megfosztják őket a „játékuktól”? Remélhetünk-e az állapotukban (a családjaik állapotában) kedvező változást az Országgyűlés tegnapi döntésétől?
Úgy gondolom, hogy a játékgépek betiltásával nem segítünk a szerencsejáték-függőknek, hiszen nem kezelték a betegségüket, csak elvették tőlük az eszközt, amit használtak. Valószínűleg más függőségre fognak áttérni ezek után, vagy a szerencsejáték más formáját (kártya, online póker) választják a továbbiakban, hogy ki tudják élni a szenvedélyüket. A probléma komplex kezeléséhez szükség lenne egy speciális szakértőgárdára, akik hatékony segítséget nyújthatnának a játékszenvedély-betegeknek, valamint az iskolai prevenciós foglalkozások közben is beszélnünk kellene a fiatalokkal erről a problémáról.