Aratás

A világért sem győzelmi

jelentéseket, sok száz

százalékos versenysikereket

hiányolok, csak néhány riportot,

tudósítást a tévében

s más, sokak által kézbe vett

sajtótermékekben.

Pedig nincs olyan nap, hogy a Hírkeresőt is

végig ne pötyögném az

interneten, tudom nem csak azt, mikor melyik politikus

minősítette hazugnak a másikat, de

még azt is, az aktuális celebnek egyik

vagy mindkét mellbimbója kivillant

fellépés közben, a

különféle gyümölcsök

túltermelési

válságáról is kellően

tájékozódhattam, de

búzáról, rozsról a

minimálisnál is kevesebb

információ jutott el hozzám,

átlagos érdekelthez.

Emlékezetemben csak az a kombájnos maradt

meg, akit a szokatlan hőség kapcsán

faggattak a tévében, s mosolyogva mondta,

alig várja, hogy beüljön a

légkondicionált

vezetőfülkébe. Hála a technikai

fejlődésnek, nem kell kaszások,

marokszedők,

cséplőgépetetők ezreinek

verejtékezni a földeken – az

aratás mégiscsak aratás.

Éppen, mert szó kevés esik

róla, okkal remélhetjük, amennyi

nekünk kell, az idén is megtermett. De

mennyi marad exportra? Milyen áron jegyzik a

tőzsdéken? Van-e piaca a magyar

gabonának?

Ezek fontos nemzetgazdasági

kérdések,

állampolgárként dukál

nekünk a válasz. (Személy szerint

már csak azért is, mert ezen

múlik, hogy a tsz-utód gazdaság

által bérelt egy, azaz egy hold

családi birtokunk után mennyi pénz

üti idén a markunkat.)

Hiba lenne elhinni, fontosabb, hogy egyre több

politikusról derüljön ki, vaj van a

fején – az a tejtermék azért

ropogós héjú, puha belsejű

kenyérre kenve az igazi.
– Nagy Zsuzsa –