Vadászkutya alapjáratban

Sokaknak a hófehér lepellel érkező tél dereng fel az első hideg őszi napok beköszöntével, de talán akadnak olyanok is – mint én – akiknek a „hogyan tartsuk melegen a lakást anélkül, hogy felcsavarnánk a fűtésszabályozót” című, az agyunkban zsigerileg elraktározott, az év felében kihasználatlanul porosodó tudás ragyog fel.

Ezt még a főiskolán töltött évek alatt sajátítottam el, amikor voltam olyan balga, hogy távfűtéses lakás bérlésére adtam a fejem, sokadmagammal. Az első csípősebb őszi reggelek előcsalták a szekrény mélyéről a plédeket, s a nagy karton-rajzmappát.

Már az első télen bebizonyosodott ugyanis, hogy a jobb hőtartás érdekében beszerelt műanyag nyílászáróknak van egy nagy hibájuk: szinte süt a hideg belőlük, főleg az erkély „falánál”, melyet az előrelátó – s téglaépítésű egyedi fűtésű lakásban élő – tulajdonosok beszereltettek.

Na, pont ide a műanyag fal-utánzat és a radiátor közé került a rajzmappa. A függönyök mellé a régi plédek, az ablakpárkányokhoz a régi törölközők. S ha még így is cidriztünk, mint vadászkutya alapjáratban, akkor megengedtük magunknak azt a luxust, hogy bekapcsoltuk a fűtést, mielőtt a hőmérő higanyszála elérte volna a nullát.
S, hogy miért vártunk addig, amíg a dolgozatok gépelése közben már elgémberedtek az ujjaink a hidegtől? A számla miatt. Aki tartott már a távfűtés díjáról mesélő sárga csekket kezében, tudja, milyen torokszorító az ötszámjegyű összeget látni; augusztusban is...

Fabók Ágnes
[email protected]