Édesanya

Nem kívánok moralizálni, arról értekezni, mit jelent az édesanyai szeretet és szigor a felnövekvő nemzedékeknek. És mit jelent, ha ezek a nemzedékek – akár egyes személyek – magukra hagyják, elfeledik az édesanyát.
Vagy ha az édesanya hagyja magára korán a gyermekeit.

Szinte erre a műsorra felelt karácsony első napján a Kossuth rádióban egy Molnár Ferenc-novella, A kék szem,  Venczel Vera előadásában.

Molnár nagyon értett az érzelmekkel való játékhoz. Megmozgatta a könnyzacskókat még a Pál utcai fiúkban is, például Nemecsek halálakor.
Vagy a Liliomban: Liliom halála, Julika monológja, az öreg vagány visszatérése a mennyből… Mondhatnánk azt is, hogy ha más írja meg ezeket a történeteket, bizony akár súrolják vagy el is érik a giccs határait.

Molnár azonban zseniális mester. Mindig van benne annyi elegancia, annyi írói lelemény, hogy elkerülje a nyilvánvalóan, végletesen banális közhelyeket.
Az édesanyjukhoz hasonlító kirakati bábuhoz szeretni járó két árva története is könnyfacsaró, olykor szentimentális, de mégis megrázó.
Mert van erkölcsi tartása, van érzelmi hitelessége, és mert a banalitásba olyan nagyvárosi elemeket vegyít, mint a kirakati bábuk.
Felülemelkedik azon a határon, ami a giccset elválasztja az irodalomtól.

Nagy szerepe volt a hatásban Venczel Verának, akit én még kisdiák korában hallottam először verset mondani, s nem volt nehéz megjósolni: jelentős előadóművész lehet. Az is lett.

S vele együtt hajoltam meg az ünnepen az édesanyák, a szeretet szolgái előtt.
Bényei József
http://radio.haon.hu
Rádióműsor a Hajdú Online-on