Bíróság előtt felelt a hálapénzt elfogadó debreceni szakorvos

Társadalmi fontosságú kérdés, hogy ne csak az orvos, a beteg is kerülje, hogy a szakdolgozót pénzzel kísértse meg.

Előkészítő ülést tartott a Debreceni Törvényszék péntek délelőtt

Forrás: Molnár Péter

Előkészítő ülést tartott a Debreceni Törvényszék péntek délelőtt annak a két vádlottnak az ügyében, akikkel szemben önálló intézkedésre jogosult személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vádat az ügyészség.

A pénteki ülés kezdetén az ügyész ismertette a vádiratot, mely szerint az ügy elsőrendű vádlottja, az 53 éves sebész szakorvos 2021 októbere és 2022 januárja között négy alkalommal, összesen 60 ezer forintot fogadott el három betegétől és egy páciense hozzátartozójától, melyet vagy borítékba vagy a köpenye zsebébe adtak át számára. Az egyik alkalommal a borítékban lévő 30 ezer forintból ötezret átnyújtott asszisztense, a másodrendű vádlott számára, hogy biztosítsa együttműködését és diszkrécióját. Az ügyészség az elsőrendű vádlottal szemben 5 év börtönbüntetést, míg a másodrendű vádlottal szemben 1 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott.

Virágh Pál bíró az előkészítő ülés lényegét ismertetve elmondta, amennyiben a vádlottak a vádirat szerint beismerik bűnösségüket, és lemondanak a tárgyaláshoz való jogukról, úgy már az ülésen befejeződhet az eljárás, és ítélet születhet.

Megértettem az ügyészi vádiratot, és azzal nem értek egyet. Nem ismerem el a cselekményt, élek a tárgyalás jogával

– nyilatkozta a szakorvos, egyúttal jelezte, habár az előkészítő ülésen nem kíván vallomást tenni, azonban a későbbiekben igen.

Társadalmi berögződés

Az orvos ügyvédje észrevételeket tett a vádirattal kapcsolatban. Kiemelte, a nyomozás során fel sem merült, hogy bármilyen műtéti előjegyzéssel kapcsolatban követte volna el a vádlott a cselekményt.

Emellett megjegyezte, a Büntető Törvénykönyv és az egészségügyi törvény egymással ellentmondásos. Kifejtette, az egészségügyi törvény úgy rendelkezik, hogy egy orvos a minimálbér öt százalékáig elfogadhat ajándékot, ezzel egy életszerűtlen helyzetet teremtve, hiszen az átadáskor az orvosnak ki kellene számolnia, elfogadhatja-e az ajándékot vagy sem. Úgy véli, az a szabályozás, hogy erre a büntetőjog egy súlyos szankciót épít rá, alkotmányossági kérdéseket vet fel.

Szintén eltúlzottnak és indokolatlannak tartotta az öt éves szabadságvesztés kiszabását.

Amikor egy társadalmi szokást megváltoztató jogszabályt bevezetnek, és erre egy azt ellenőrző szervezeti egységet is felépítenek, természetes, hogy azon szervezet célja, hogy példát statuáljon, és a sajtó nyilvánossága elé tárja

– véli a védőügyvéd. Szerinte indokolatlan médiahadjáratot folytatnak ebben a körben, melynek egyetlen célja, hogy társadalmi megtorlás történjen.

Ezt követően nem szokványos helyzet állt elő, az orvos asszisztense ugyanis beismerte a bűnösségét. Megbánóan azt mondta: ott, abban a helyzetben nem kellett volna ezt tennie, azonban lemond a tárgyalásról való jogáról. Védője felelevenítette, a másodrendű vádlott már a nyomozás során is beismerő vallomást tett, és együttműködött a hatóságokkal.

A szakorvos ügyvédje kifogásolta az asszisztens vallomásának elfogadását, hiszen az kihathat azokra a jogi kérdésekre, melyet a szakorvos esetében vitat a védelem.

Virágh Pál tisztába tette, ez egy örök vita témát képező helyzet, azonban a kettő nem befolyásolja egymást, a másodrendű vádlott ugyanis saját magára tett terhelő vallomást, így a két eljárás a gyakorlat szerint elkülöníthető. Ezért az asszisztens esetében a bíró nem tartotta aggályosnak a beismerés elfogadását, valamint az ügyészségben sem merült fel kétely a beismerés önkéntességére vonatkozóan.

A paraszolvencia intézményét a nagyapáinktól örököltük, pontosan emiatt nehéz az egész ügynek a társadalmi, jogi és erkölcsi megítélése

– szólalt fel az asszisztens védője.

Véleménye szerint sértés nélkül kijelenthető, hogy a mai orvostársadalom ebbe a rendszerbe szocializálódott.

Enyhítő körülményként kérte beszámítani a büntetés kiszabásába, hogy védence teljeskörű beismerő vallomást tett, valamint azt, hogy mindössze ötezer forint előnye származott a cselekményből.

Emellett kérvényezte, hogy az asszisztens előzetes mentesítést kapjon. Ennek lényege, hogy az erkölcsi bizonyítványában nem fog szerepelni a bűncselekmény, így azon munkakörökben, ahol a büntetlen előélet foglalkoztatási feltétel, a szakdolgozó nem indulhat hátránnyal. Mint mondta, az előzetes mentesítés szorosan kapcsolódik a felfüggesztett szabadságvesztéshez, melynek célja, hogy az egyént ne szakítsa ki a társadalmi közegből, és megbélyegzés nélkül folytatni tudja tevékenységét. Rámutatott, az asszisztens szakmai múltja is azt igazolja, hogy erre érdemes.

Mindenkinek a felelőssége

Ezt követően a bíróság meghozta a határozatát, a másodrendű vádlottat bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadása ügyében bűnösnek mondta ki. Ezért egy év – két évre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte, emellett előzetes mentesítésben részesítette.

Virágh Pál indoklásában kifejtette, a szabadságvesztés végrehajtását az asszisztens esetében egyáltalán nem tartotta indokolatlannak, a felfüggesztés időtartamát pedig a cselekményhez mérten rövidítette le. Az előzetes mentesítés kapcsán a vádlott életvezetése és szakmai életútja alapján a bíróság arra érdemesnek találta.

A bíró kitért a vesztegetés és a hálapénz elfogadása közötti különbségre, melyet a jogalkotónak figyelembe kell venni, hiszen a paraszolvencia jóval korábban beépült a társadalomba. Kiemelte, ez a jövőben sem marad el, azonban korlátozottabb szerepet fog kapni. Tisztába tette, a hálapénz elfogadása nem minősül vesztegetésnek, amennyiben a minimálbér öt százalékának megfelelő ajándékot takar. A bíró szerint fontos kérdés, hogy az ajándék elfogadása kötelességszegésre irányul vagy sem. Ha ez egy megtörtént esemény utáni utólagos az ajándék, és nem haladja meg az említett értéket, úgy nem büntetőjogi kategória. Kiemelte, a pénzösszeg nem tekinthető ajándéknak.

A bíró a hasonló cselekmények társadalmi megítélésével kapcsolatban azonban aggályait fejezte ki. Mint mondta, van, aki magánügynek tekinti, van, aki nem. Virágh Pál szerint szélesebb körben kellene tudatosítani a társadalomban – nemcsak az egészségügyi dolgozók, hanem a betegek körében is –, hogy ne hozzák ilyen helyzetbe a feladatot ellátó orvost vagy szakdolgozót. Emlékeztetett rá, a büntetőjog 2021-ben kriminalizálta az egészségügyben a pénzösszeg elfogadását, innentől kezdve társadalmi felelősség, hogy mindenki elfogadja és tudomásul vegye, hogy a berögzült gyakorlat már nem lehet elfogadott.

A szakorvos esetében az ügy tárgyalási szakaszba lép, mely május 22-én folytatódik.