Szikrázott a tépei határ – óriási a kár

Már a tavaszi terméskilátások sem voltak túlságosan biztatóak; erre érkezett a mindent pusztító nyári aszály. A termésnek csupán elenyésző hányadát takaríthatták be a gazdák. Deák László tépei mezőgazdasági vállalkozó farmjára, mintegy négyezer hektár integrátorához látogattunk ki a minap, és a generációk óta a földművelésből élő Deák család tagja igen szomorú képet festett az ez évi termésről.

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet súlyosságát megértsük, a múlt év elejéig mentünk vissza az időben.

– Tavaly december 31-ig 270 milliméter csapadék hullott, tehát az idei évet már körülbelül 200 milliméter hiánnyal kezdtük. Májusig rendes esztendőkben legalább 120 milliméter szokott esni. Ez most kimaradt. És még csak a tavaszi vetésnél tartunk. Közel 400 milliméter hiányzott már a földekből, és ez az őszi vetéseken nagyon látszott. A gabona bokrosodása szinte teljesen elmaradt, az elvárható biológiai fejlettségnek jó, ha az 50 százalékánál jártak a növények. És ez az aratásnál nagyon érződött! Ha nincs elegendő darabszámú kalász, miből legyen jó termés? A tavaszi vetésnél tehát már rengeteg nedvesség hiányzott a talajból. Erre jött a nyári aszály. Négy hónap alatt területi átlagban összesen 30 milliméter esett. Az augusztussal záródó 20 hónapos időszakban 500 milliméter csapadék nem hullott le – részletezi az aratás előtti állapot súlyosságát Deák László, aki legfontosabb szántóföldi növényeik idei termésátlagainak sorolásával folytatja. – Búzából a 6-9 tonna/hektár átlag helyett 1,5-2,2 tonna termett, a szokásos 25-30 százaléka. Árpából százalékosan ugyanennyi 1,5-2 tonna/hektár termésátlag mellett. A napraforgó jobban bírja a szárazságot, ennél a növénynél a korábbi évek átlagának 30-40 százalékát be tudtuk takarítani, ami 1,5 tonna termést jelentett hektáronként. A legnagyobb veszteséget a kukoricánál szenvedtük el. Itt a szokásos hektáronkénti 12 tonna helyett 0,8 tonna az átlagunk. Mindezt úgy, hogy a növényeknek a jó gazda gondosságával megadtunk mindent; alaptrágyát, fejtrágyát, lombtrágyát; időben végeztük az aktuális munkálatokat. Bebizonyosodott az, amit egyébként tudtunk, víz nélkül nem lehet termelni – fogalmazott.

A gazda a kukoricatermésnél kicsit elidőzött, hiszen az már a nyár derekán látható volt, hogy nem sok termést fog adni a legfontosabb szemestakarmány.

Amit meg lehetett menteni, azt megpróbálta megtenni. Mégpedig a kukoricát zöld állapotában besilózni, hogy azt takarmányként hasznosíthassák az állattartók. Csakhogy a zöldtömeg-mentést csak azt követően lehetett megkezdeni, hogy ha azt a biztosító társaság leszemlézte. – Akinek szerencséje volt, július végén megnézte a biztosító és vághatta a kukoricát, majd eladhatta valamelyik állattartónak. Akinek viszont nem volt szerencséje, csak szeptember elején jöttek ki szemlézni, és csak a száraz növényzetet vághattuk már le, azt báláztuk be – mondja a gazda, akinél rákérdeztünk arra is, hogy egy ilyen aszályos év után és ekkora terméskiesés mellett egyáltalán lehet-e nyereségességről beszélni. – A termelők körülbelül 30 százalékának van csak mindenre kiterjedő biztosítása annak ellenére, hogy állami támogatás is kapható rá.

A termelés önköltségét körülbelül kiadja a kártérítés földbérleti díj nélkül.

Tehát akinek van biztosítása, az mondhatni nullára ki tudja hozni az évet, beáldozva a területalapú támogatást is. De ezt is csak úgy, ha a közvetlen költségeket vesszük: üzemanyag, vetőmag, műtrágya, stb. A gépkopás, a munkabér, akár a sajátunk is és egyéb közvetett költségek, az természetesen a már teljesen a mi kárunk. Akinek nem volt biztosítása, az függően a terület saját vagy bérelt jellegétől, valamint az igénybe vett bérszolgáltatás mennyiségétől, szinte semmi kukoricatermés esetén 300-600 ezer forint/hektár kárt kénytelen elszenvedni.

És ahogy szokott lenni, a nagy szárazság után megérkezett szeptemberre az eső. Mégpedig olyan mennyiségben, hogy amíg január és augusztus vége között összesen 120 milliméter hullott a tépei határra, addig szeptemberben 130 millimétert adtak a felhők.

A teljesen kiszáradt, átrepedezett talaj itta az esővizet, sár csak nagyon rövid ideig volt. A talaj felső 30-40 centiméteres rétege annyira telítődött nedvességgel, hogy el lehet végezni az őszi talajelőkészítést és a vetést. Milyen idő kellene a folytatásban? Deák László mosolyogva sorolja, hogy minden hónapban legalább 100 milliméter „csendes” csapadékot szeretne, télen félméteres, tartós hótakaró, hetekig tartó, mínusz 15 fokos faggyal. Ez utóbbi a rezsiszámlát növelné (ami jelen helyzetben nem lenne szerencsés), viszont a talajlakó kártevőket alaposan megtizedelné. Ilyen előzmények után nyugodtabban vághatnának neki a 2023-as esztendőnek.

A löszhát jobban adott

A megyei agrárkamarától a hajdú-bihari napraforgó- és kukoricatermés mennyisége és minősége iránt érdeklődő kérdéssorunkra kapott válaszok tökéletesen összecsengenek azzal, amit a Deák Majorban hallottunk, tapasztaltunk.

Az elmúlt 12 hónapban csupán novemberben, decemberben, áprilisban és szeptemberben érte el a csapadék mennyisége a sokévi átlagot.

Januárban, februárban, márciusban folytatódott a szárazság, az egyharmadnyi csapadékmennyiség miatt a talaj vízkészlete rendkívüli aszályos állapotot idézett elő minden kultúrában. Az idei év az elmúlt 70 esztendő legaszályosabb éve, amely minden betakarított termés esetében jelentős kiesést okozott. A rendkívüli száraz, meleg időjárás felgyorsította a növények érését. Emiatt a nyári betakarítási munkák a szokásosnál hamarabb kezdődtek.

Megyénkben közel 66 ezer hektáron vetettek napraforgót, a termés érése gyors és kényszeredett volt az aszályos időjárásban.

A megyei termésátlagok 0,3-4 tonna/hektár szélsőérték közöttiek, a megyei összesített terméseredmény hektáronként átlagosan 1,8 tonna, ami jócskán elmarad az utóbbi évek 2,9 tonna/hektártermésétől. A legjobb átlagú Hajdúböszörmény térségében van, ahol 2,5 tonna, és a megye északkeleti részében, Nyíradony körüli területeken körülbelül 2 tonna/hektár körüli mennyiség. A hajdúszoboszlói kiváló minőségű termőterületeken, valamint a megye déli részén 1,3-1,6 tonna a termésátlag. Kukorica után alacsonyabb, míg búza, borsó elővetemény után magasabb termésátlagok születtek. Minőségét illetően jellemző a kis tányérú, apró szemű termés, sok a megszorult, üres szem, az olajtartalom 45-46 százalék. Tovább rontja a mennyiség helyzetét, hogy az apró szemeket a kombájn kifújta. Jelentős, 2-6 százalék közötti a madarak okozta kár.

A betakarítással a gazdák szeptember közepére végeztek volna, de az esős napok lelassították a betakarítás ütemét.

Az Alföldet sújtó rendkívüli aszály talán legnagyobb vesztesége a kukoricatermés jó részének megsemmisülése. A megyében vetésterülete 90 ezer 969 hektár. A kultúra területének 59 százalékát, körülbelül 54 ezer hektárt a gazdák kármentésként vagy lesilózták, vagy be sem takarítják, mert termést sem tudott hozni. A tömegtakarmányként besilózott kukorica szárazanyagtartalma nem érte el a 30 százalékot, cső nem volt rajta, így tápértéke alacsony. Van, ahol csak szénával keverve etethető, annyira rossz. A gazdák a megmaradó területen, a közel 36 ezer hektárból 4 ezer 500-at takarítottak be, mégpedig a vártnál is rosszabb eredménnyel. Zömében 1-2 tonna/hektár hozam alakult; ahol jobb mikroklímájú a terület, ott 4-5 tonna, az öntözött területeken maximum 6-8 tonna/hektár az eredmény, megyei átlaga hektáronként 1,27 tonna. Legrosszabb átlagok a megye déli részén, valamint a megye középső, Hajdúszoboszló körüli területein születtek, ahol alig éri el az 1-1,2 tonnát hektáronként az átlagos eredmény. Jobb helyzetben a hajdúböszörményi és a debreceni területek vannak, ahol a gazdálkodók jelenleg 1,2-2 tonnát vágtak hektáronként. Gondot okozott az elmúlt hetek csapadékos időjárása, a kultúrában néhol megjelent a gombásodás az álló csövekben.

T.T.