Helyi gazdaság

2017.01.09. 13:32

Lesz élet 2020 után is? Gazdálkodj okosan!

Debrecen - A szakember szerint vannak, akik csak addig gazdálkodnak majd, amíg a földalapú uniós támogatás biztosított. Interjú Apáti Ferenc docenssel, a FruitVeb Zöldség- Gyümölcs Terméktanács felügyelő bizottságának elnökével.

Debrecen - A szakember szerint vannak, akik csak addig gazdálkodnak majd, amíg a földalapú uniós támogatás biztosított. Interjú Apáti Ferenc docenssel, a FruitVeb Zöldség- Gyümölcs Terméktanács felügyelő bizottságának elnökével.

A magyar mezőgazdaságba évente megközelítőleg 600-700 milliárd forint – döntően EU-forrásból származó – támogatás érkezik 2014-2020 között. Ezt követően ennek maximum a töredékére számíthat az ágazat. Nehéz helyzetben van az a laikus, aki a rendelkezésre álló információk alapján valós képet szeretne alkotni a honi agrárium jelenlegi helyzetéről. A hivatalos adatokat kommentáló kormányzati hírforrások hurrá optimizmusa, a szakmaközi szervezetek óvatos nyilatkozatai és a kisebb gazdák Tiborcot idéző panaszai között fényévnyi távolság van. A bő esztendők, ha vannak ilyenek egyáltalán, azonban lassan elszállnak, várhatóan ugyanis 2020 után a támogatási rendszer ennek csak a töredékét fogja biztosítani. Apáti Ferencet, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézetének docensét, a FruitVeb Zöldség- Gyümölcs Terméktanács felügyelő bizottságának elnökét kérdeztük.

Amíg a nyugat-európai gazdák már jó ideje a nyereségből akarnak megélni, nálunk ez még sok gazdaságban nem jellemző

Apáti Ferenc

Milyen felkészültséggel fogadja az ágazat a változásokat? Milyen következményei lehetnek mindennek?

Apáti Ferenc: Az, hogy 2020 után mi jön, az még nem látható részleteiben, de vannak tendenciák és tények, amelyek alapján elképzelésünk lehet arról, hogy mi várható azt követően, amikor az uniós források a jelenlegi mértékben nem állnak majd rendelkezésére. Az ágazat jelenlegi helyzete, illetve az elkövetkezendő időszak kilátásai a következőképpen foglalhatóak össze. A mezőgazdaság számára 2014-2020 között hét évre 8,9 milliárd euró közvetlen támogatás, illetve a Vidékfejlesztési Programba foglalt 4,1 milliárdnyi euró biztosított. Az évi közel 400 milliárd forint közvetlen kifizetést döntően területalapon osztanak. Vagyis mindegy, hogy gyümölcsöse, gyepterülete (rét, legelő) vagy szántóföldje van a gazdának, a hektáronkénti megközelítőleg 70 ezer forintnyi összeget megkapja. A rendszer anomáliájából fakad, hogy ugyanúgy ebben a támogatási összegben részesül például az a gyümölcstermelő is, akinek hektáronként 1-3 millió forint körül mozog a termelési költsége, és az is, aki gabonát termel és ez az összeg nem haladja meg a 200-350 ezer forintot. Az pedig különösebb kommentárt nem igényel, hogy ugyanekkora támogatás jár rétre és legelőre is, amelyeknek nincs érdemi termelési költsége. A feltételrendszer, amely ehhez a támogatási formához kapcsolódik, minimális elvárásokat támaszt csak a gazdák felé, így nem ösztönözi őket innovációra, a termelési színvonal növelésére, tehát adott esetben a versenyképtelen állapotot konzerválják – felelte.

Ez a támogatási pillér azonban 2020 után megszűnik, az eddig ebből fenntartott, magasabb termelési költségű gazdaságok sorsa kilátástalanná válik. Ön szerint ezek tulajdonosai nem látják ezt át? Ha pedig igen, miért nem tesznek ez ellen?

Apáti Ferenc: Összetett probléma ez. Azt gondolom, hogy amíg a nyugat-európai gazdák már jó ideje a nyereségből akarnak megélni, nálunk ez még sok gazdaságban nem jellemző, elsősorban a támogatásból akarunk megélni. Ez részben termelői szemléleti probléma, részben ágazatirányítási hiányosság, mert nincs kellő szinten megteremtve a magas színvonalú termeléshez szükséges ágazati háttér. Aki nem vállalja fel a magas színvonalú termeléshez szükséges rengeteg munkát és ráfordítást, az inkább „hátradől”, és azt mondja, megélek én a támogatásból. Ők azok, akik addig akarják vagy tudják folyatni a gazdálkodást, amíg ehhez a támogatás biztosított, amikor az megszűnik, akkor vagy bérbe adják vagy értékesíteni fogják a földjüket. Ez az irányvonal különösen azokra jellemző, akik nem tudják átörökíteni a gazdaságot. Magyarországon ugyanis jelentősen elöregedett a gazdatársadalom, zömében ötven, hatvan, sőt hetvenéves emberek alkotják. Ahol nincs, aki a családi gazdaságot átvegye, ott miért invesztálna bele a vállalkozásba egy ilyen korú tulajdonos több tíz vagy száz millió forintot? Ahogy említettem, a területeket vagy bérbe adják, vagy eladják, ez pedig afelé visz, hogy termelés színhelyén lévő nagyobb gazdaságok fognak tovább erősödni. Az elmúlt tíz évben egy koncentráció már lezajlott, sok kisbirtokos eladta a földjét, mert nem tudott, nem akart vele bajlódni, és mára már kialakult egy jó értelemben vett nagygazda réteg.

Az állattenyésztési ágazatról még nem esett szó…

Apáti Ferenc: A területalapú támogatás vesztesei az állattartó telepek, amelyek jellemzően nem, vagy csak kisebb mértékben rendelkeznek saját termőterülettel (a baromfi és a sertéságazat mögött van legkevésbé takarmánytermő terület). A kormányzat, hogy ezt valamilyen mértékben ellensúlyozza, a vidékfejlesztési program (ÚMVP II.) I. tengelyének 600 milliárd forintos keretéből 2007-2013 között közel 300 milliárdot szánt az állattenyésztésre. Ennek ellenére a hazai állatállomány a legtöbb faj esetében 20-25 százalékkal csökkent az elmúlt 10 évben, vagy mint a szarvasmarha esetében, stagnál. Egy ekkora mértékű támogatás mellett ez nem éppen sikertörténet, bár azt sem tudhatjuk mi történt volna, ha ezt a mentőövet sem kapják meg az állattartó telepek. Az is árnyalja a képet, hogy az összeg jelentős része trágyatárolókba épült be. Ugyanis egy uniós direktíva szerint azok a telepek, amelyek nem rendelkeztek az előírásoknak megfelelő trágyatárolóval, nem működhettek tovább. Mivel a hazai telepek nagy részének nem volt megfelelő építménye, ezért a kormányzatnak támogatást kellett erre a feladatra kiírni. Az más kérdés, hogy mindez nem növelte a telepek versenyképességét, így azok egy jó része tönkrement, csak immár egy korszerű, több százmillió forint értékű trágyatároló birtokában… Az állattenyésztő ágazat támogatása egyéb okokból is problémás volt és lesz a jövőben is, a versenyképességet növelő direkt támogatást ugyanis tiltja az EU a legtöbb szakágazatban. Ezen okok miatt lehet azt mondani, hogy ma már jellemzően azok a telepek, üzemek maradtak fent, amelyek önmagukban a nyereségből támogatás nélkül is eredményesen gazdálkodnak. Összességében tehát mégsem tekinthetőek vesztesnek, hiszen számukra, úgy gondolom a 2020 utáni időszak kevesebb meglepetést fog okozni.

Az uniós források majdani csökkenéséről, illetve ennek az ágazatra gyakorolt hatásairól elvétve lehet hallani. Azonban az Egyesült Államok és az Európai Unió között formálódó szabadkereskedelmi megállapodás, közismert nevén a TTIP úgy tűnik, mintha végképp nem kapna elég figyelmet a gazdálkodok körében. A megállapodás, véleményem szerint 2020-2025 között létrejön. Vannak világpolitikai folyamatok, amelyek lassítják, de meg fog történni. Ez alapvetően a termelést segítő támogatások és külső piacvédő intézkedések leépítése irányába fog hatni, ami fokozza a versenyt a piacon. Így kevesebb esélye lesz talpon maradni azoknak a gazdaságoknak, amelyek alacsony színvonalon termelnek, és nem profitból élnek.

Milyen kormányzati intézkedéssel lehetne a termelők versenyképességet növelni?

Apáti Ferenc: Erre nagyon nehéz röviden, de pontosan válaszolni. Amit feltétlen tudni kell, hogy minden egyes ágazat egy rendszer, amely számos elemből tevődik össze. Ezek között van például. a munkaerő kérdése, az adókörnyezet, a megfelelő kutatási és tudás háttér és természetesen a szükséges tőke is. Ha ezek közül, és a fel nem sorolt elemek közül csak egy is nem megfelelő mértékben és módon van jelen, akkor a rendszer már nem működik megfelelően. Egy-egy terület kezelése (mint az áfa-csökkentés) nem fogja a problémákat megoldani.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában