Kertészkedik, mentorál, és a jövőt építi a debreceni kutató-aneszteziológus

Dr. Olschewski Andrea Debrecenben járt gimnáziumba és az Orvostudományi Egyetemre, a Klinikai Központban kezdte pályafutását, majd többek között a Gráci Orvostudományi Egyetem aneszteziológia professzora, illetve a Linzi Johannes Kepler Egyetem rektorhelyettese lett. A tapasztalt szakember – számtalan díjjal, és tetemes kutatói tevékenységgel a háta mögött is – a mai napig szerény, tudásvágytól fűtött személyiség maradt, aki pályafutása ékköveként a fiatalok mentorálását tartja számon.

Dr. Olschewski Andrea nemrég díszdoktori kinevezést kapott a Semmelweis Egyetemtől. Több mint fél évtizede kialakított virágzó tudományos kapcsolat, közös cikkek és a PhD-program köti össze a magyar intézménnyel. Ezért, valamint munkássága elismeréseként kapta a rangos kinevezést. Az esemény kapcsán megkerestük a hajdúsági származású professzort. A Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumban érettségizett, anyai ágról akadémikus, míg apai ágról paraszti család sarjaként. Édesapja dr. Vincze László agrármérnök főagronómus, a Fegyverneki Termelő Szövetkezet elnöke volt. Lányával hamar megszerettette a biológiát, aki így egészen fiatalon eldöntötte, kutató orvos lesz. A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán végzett tanulmányai során köztársasági ösztöndíjat is kapott. Utolsó éve egy részét a Gießeni Egyetem belgyógyászati és sebészeti osztályán töltötte, ahol beleszeretett az aneszteziológia szakirányba. Hazatérése után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Auguszta Klinikájára került. Egyedüli orvosként kapott 1993-ban DAAD ösztöndíjat, és visszatért Németországba, ahol attól kezdve orvosként, és kutatóként tevékenykedett.

Munka és család

Pályája kezdetén a központi idegrendszerben történő jelátvitel működését kutatta, a fájdalomterápia alapjain, ioncsatornákon dolgozott. Öt-hat éven át foglalkoztam ezzel, sikeresen publikáltam, díjat is nyertem. Később egy újonnan induló kutatócsoport vezetője lettem és a gerincvelőről a tüdő ereire váltottam. Azóta is ezen a tudományos területen tevékenykedem – hangsúlyozta a szakember, aki előbb egy amerikai kitérőt tett a Minnesota Egyetem Kardiológiai és Élettani Intézetében Minneapolisban kutatói ösztöndíjasaként, majd 2006-ban a Gráci Orvostudományi Egyetem aneszteziológia professzora lett. 2010-től 2017-ig egy új, általa alapított kutatóintézetet vezetett, miközben egy ideig a gráci egyetem doktori tanulmányokért felelős dékáni pozícióját is betöltötte. 2017 márciusában a Linzi Egyetem rektorának felkérésére elfogadta a Johannes Kepler Egyetem rektorhelyettesi állását és ezzel az Orvosi Kar vezetését. Nevéhez fűződik többek között az újonnan alakuló intézmény struktúrájának, oktatási tervének és a kutatóorvosok számára kialakított ösztöndíjrendszernek a megalkotása is.

Munkája során ismerte meg férjét dr. Horst Olschewskit (jelenleg a Gráci Tüdőgyógyászati Klinika intézetvezető professzora). Egyetlen fiuk, Felix közgazdász-informatika vonalon tanul Münchenben. Arra a kérdésünkre, hogy ennyi teendő mellett jutott-e ideje magánéletre, családra, a szakember mosolyogva válaszolt. Több mint egy tucat fiatal orvost és kutatót neveltem már ki, akik közül többen professzorokká is váltak. A női kutatók sokszor fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogyan lehetséges sikeresnek lenni egyszerre a munkában és a privát életben is? Rengeteg időt igényel, és fontos, hogy jó partnert találjunk hozzá – aki támogat –, de egyáltalán nem lehetetlen küldetés. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, férjemmel Horsttal nemcsak otthon, de a munkánk során is remek párt alkotunk. Az amerikai főnökömtől sokat hallottam, hogy mennyire fontos a magánéletre is időt szakítani. Ösztöndíjasként a saját házában szállásolt el, és tőle tanultam meg, bármennyit is dolgozzunk, muszáj egy rendszeres, adott időt a családi életünkre szánni, mely során azt is megbeszélhetjük, mi minden történt aznap, vagy éppen hol szorít a cipő.

– Ezen a téren szerencsére a férjem is következetes. Ő eredetileg német származású, de a gyermeknevelés során sokat tanult el a magyar nyelvből is. A fiunk, Felix mindkét nyelvet kitűnően beszéli, hiszen ragaszkodunk kulturális gyökereink megtartásához, ráadásul édesanyám nyugdíjas pedagógusként napi szinten gyakorolt az unokával. Emellett rengeteget segít a mindennapok lebonyolításában is, rajta keresztül tartjuk a kapcsolatot az itteni magyarokkal. Eljárunk a gráci magyar piacra, és sokszor látogatunk haza is. Van egy lakásunk Pesten, és barátaink Debrecenben, így azt sem lenne meglepő, ha Felix ott telepedne le később. Mi magunk is eljátszottunk már a visszatérés gondolatával – jegyezte meg a professzor.

Tudományos háttér

Dr. Olschewski Andrea megannyi kutatási program elbírálójaként az oktatás nagy támogatója a mai napig. A jövő orvosgenerációinak oktatása egyrészt feladatom is a doktori programok és a habilitáció részeként, másrészt küldetésként élem meg, hogy a fiatal kutatóorvosokat, ezen belül leginkább a nőket minél jobban felzárkóztassam, támogassam, ahogy anno anno engem is segítettek a mentoraim. Szeretném, ha minél messzebbre jutnának a pályájukon. Büszke vagyok rá, hogy a a linzi egyetemen olyan, a fiatalok kutatását támogató programot építettem ki, ami országszerte egyedülálló – mondta.

A tapasztalt szakember a hazai oktatás minőségére is kitért. – Megannyi nemzetközi akkreditálásban vettem részt, így tapasztalatból tudom, hogy a magyar orvosi oktatás nagyon magas színvonalú. Emlékszem, anno a német ösztöndíjprogramom végén úgy búcsúztak el tőlem, hogy kiemelték, fantasztikus képzettségem van. Azt gondolom, egy magyar orvos a világ bármelyik pontján megállja a helyét, ez pedig azoknak a kollégáknak a dicsérete, akik az én, illetve az utánam következő generációkat oktatták. Fontos kiemelni, hogy Magyarországon a nem klasszikus klinikai szakágakban (élettan, anatómia, stb.) még mindig orvosprofesszorok oktatnak. Ez Nyugat-Európában már nagyon ritka, sok esetben biológusok, molekulárbiológusok, farmakológusok teszik, ami nem jelenti, hogy ők nem értenének hozzá, de más szemszögből közelítik meg a témát, mint az orvoskollégák. Ha ez a plusz elvész, hatalmas veszteséget jelenthet a jövőre nézve.

Célok és sikerek

A nagyszerű karriert befutó orvos szabadidejében kertészkedni, utazni szeret leginkább. – Fiatal koromban hazajártam hétvégente Fegyvernekre, a szüleimhez. Gyerekkoromban édesapámmal jártam a TSZ-eket, megannyi növénnyel, és az állattartás fortélyaival is megismerkedve. Imádok virágokkal, bokrokkal, fákkal foglalkozni, azt hiszem a paraszti vérvonal sosem tűnt el belőlem. Egy nap talán egy régi kúriát felújítva otthon, Magyarországon kertészkedünk majd, addig pedig maradnak az utazások. Tervben van India, és Japán, de a Covid miatt mostanában kevesebbet tudtam Debrecenbe is látogatni, utóbbi hiányzik talán a legjobban. Legutóbbi közös utazásunkkor végre sikerült a Nagytemplom tornyába is felsétálnunk Horsttal, ami régi vágyunk volt.

A professzor sikeres tudományos munkásságát, fiatal kutatókért tett törekvéseit világszerte elismerik. Kitüntetései mellett olyan nagy kutatókkal dolgozhatott együtt, mint Ken Weir kardiológus, vagy Werner Seeger, az egész Németországot behálózó Tüdőcentrum elnöke. Kérdésünkre, érez-e büszkeséget az elért eredmények kapcsán, illetve maradtak-e jövőbeli tervei, így felelt. – Van még jó néhány, megoldatlan tudományos kérdésem, kihívások a tüdő vérkeringésének regulációja kapcsán. Büszke vagyok az általam felfedezett ioncsatornára az emberi tüdőartériában (2006-ban publikálta – a szerk.), ami egyfajta puzzle a nagy képben. Leginkább azonban azokra a fiatal életutakra (beleértve a fiamat) vagyok büszke, akiknek fejlődéséhez hozzájárulhattam – összegezte.

Péter Szabolcs