Pintér Timi: a rátermettség fényesít a nőiességen

Pintér Timiről hallhattunk már a hazai mulatós világ élvonala kapcsán, a Csokonai Színház énekkarának névsorát olvasva, vagy háziasszonyként a legnépszerűbb magyar tévés zenei kívánságműsort nézve. A mindig csinos és immár két évtizede töretlenül népszerű debreceni előadóművészt a napokban karrierről és gyermekvállalásról kérdeztem, de megtudtam azt is, hogyan lavírozik a hétköznapokban a kettő között, illetve ki az, aki követendő példát mutat neki.

Anyáról fiúra 

Azt gondolhatnánk, Timi a tipikus, a szavaival: nagyon nőies nő, ez viszont csak részben igaz. Sok férfimunkából vette és veszi ki a részét a mai napig, nyáron az udvart csákányozta, négykézláb a homokban túrva a gyökereket. Kevéssel szülés előtt, óriási pocakkal még kapált és szőlőt kötözött, összefér, sőt, harmóniában jár kéz a kézben nála a kalapács és a tűsarkú, a miniszoknya és a megfúrt robogó, de láthatták már ponyvás teherautó sofőrjeként is. – Anya és előadóművész – tömör összegzés mentén indulunk el a beszélgetésben. Több édesanya volt már a vendégem ebben a rovatban, de Timi az első, aki áradozás helyett egyenes őszinteséggel csak annyit mond: régen sokat tudott foglalkozni magával, viszont mióta kisfia megszületett, ez szinte a nullára redukálódott. 

– Sok minden egyszerre érkezett az életembe, Tomikával igyekszem nagyon sokat foglalkozni, emellett költözés és házfelújítás is van folyamatban – sorolja hozzátéve, hogy

Sokáig nem gondolta, hogy egyszer gyereke lesz, mert azelőtt a karrier volt az első. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése után 2002-ben már a Csokonai Színházban kezdett, első énektanárja volt a nemrég elhunyt Hegyes Gabriella, aki a komolyzene és az operettszínház felé szerette volna terelgetni, Timi mégis a könnyűzene mellett döntött. Amikor kiderült, hogy kisbabája lesz, száznyolcvan fokot fordult a gondolkodása. Abban reménykedik, hogy Tomika remélhetően örökli anyukája belevalóságát.

A színpadon is otthonosan 

Mindig nagyon várja a hétvégi fellépéseket, bár nincs annyi koncertje, mint a Covid előtti időszakban, a szezon előtt idén is kezdődtek a próbák a táncoslányaival. Ez nemcsak fizikailag, hanem a hangulatban is szükséges, mivel a rendszerint egyórás fellépések – legutóbb három is volt belőlük egy nap alatt – testileg és mentálisan is próbára teszik. – Az egyik koncerten beszippantottam egy bogarat éneklés közben, és mivel egy hosszabb mixet énekeltem, nem szerettem volna leállítani a zenét – a közönség még ebben a helyzetben is az első. Nagy nehezen végigénekeltem, aztán az egyik táncostól kértem egy pohár vizet, és egy poénnal elsütöttem a közönségnek, milyen baleset történt észrevétlenül az előző percekben – osztja meg a rutinosan kezelt esetet, és már fordítom is a Nők világa nyelvére:

Ő nem az az énekes, aki fellépés után leteszi a mikrofont és kocsiba ül, kedvenc koncerthelyszíne is van Hajdúszoboszlón, ahová hetven kilométeres körzetből is utaznak érte a rajongói. Itt mindig van idő a közös éneklésre és táncra, beszélgetésre, ami megerősíti abban, hogy az emberek nemcsak a zenéjét, hanem őt, magát is szeretik. 

Felmenőiség 

– vágja rá pillanatnyi megtorpanás nélkül, amikor a legértékesebb társas kapcsolatairól kérdezem. Mamóci – ahogy a lassan kétéves Tomika hívja – nagymamaként is ontja magából a szeretetet, akivel a közelmúltban egy fedél felé sodorta őket az élet, pontosabban az új, hajdúsámsoni otthon csinosítása. Mamóci 67 évesen is fiatalos, határozott nő, aki a mai napig tanít, de neki sem derogált soha, hogy férfias munkát végezzen. Timi 8 és 11 évvel idősebb a húgainál, így már gyerekként megtanult gyerekekre vigyázni. Apukáját, Pintér Gyulát sokan ismerték, a kisvasút egykori igazgatójának emlékére nemrég emléktáblát is avattak. Ezen az ünnepélyen érezte elhunyt édesapjának lelki jelenlétét, jóleső figyelmét, azt, hogy fentről vigyáz rá, és emléke is eleven maradt: a hasonlóságot napról napra véli felfedezni Tomika arcán, mozdulatain, jellemvonásaiban. 

Jövőbe mutató iránytűvel

Timi ettől a tanévtől újra tanári kihívások elé néz. A színházi munka a kisfia miatt még nem illeszthető be az életükbe, szolfézst és hangképzést már főiskolás korában is tanított, most művészeti és általános iskolában is vállalt néhány osztályt. Nem a spiritualitás iránytűje szerint él, viszont nagyon is hisz a sorsszerűségben, visszatekintve is hálát érez például azért, hogy nagy pocakkal már nem mehetett énekelni, mert a világjárvány miatt lemondták a koncerteket. Vallja, hogy minden véletlennek tűnő apróság is okkal történik, és hogy mindennek célja van.

SzD